tíz

nem is bejegyzés ez, csak amolyan post-it cetli, amit az ember a fürdőszobatükörre ragaszt, hogy reggelente jókedvre hangolja magát. tekintve, hogy nyomorultul egyedül vagyok, elmenekültem egy meddő családi vita színteréről, amitől -úgy éreztem- felfordul a gyomrom, megcsikordul a fogam, és gyerekkori rémképeim újraélednek; mindent egybevetve ki merem jelenteni, semmi sem történik ok nélkül, és az okok feltétlenül nekünk kedveznek. nekünk, homo sapienseknek.
röpke tíz perc alatt szállt el nyugalmas (bár hullafáradt) húsvéti hangulatom, miután az első gúnyos vádtól átitatott hang felcsattant a lakásban. beledobáltam a ruháimat és hűtőben talált maradékokat a táskámba, és ahogy voltam -locsolókölnitől illatozva- kibaktattam az állomásra. mit nekem magány, gondoltam közben, mit nekem csendes este egyedül a nagyvárosban, nincs szükségem senkire, egyébként is rendszeresen rémálmodom most már mindegy, hol vagyok. a vonaton kellemetlen tömeg volt, de szerencsére a zenébe kapaszkodhattam, mint kikezdhetetlen pajzsba, így széles mosollyal mertem leülni három csinos fiatalember mellé. a mellettem ülő fiú csak hatalmas, barna szemét emelte rám, a velem szemben terpeszkedő viszont azonnal barátkozni kezdett, üvöltve. a háromnegyed órás út végére a fülke összes utasa tudomást szerzett róla, mit hallgatok, mit olvasok, és milyen szép a szemem szemüveg nélkül. szép a szemem. ide akartam kilyukadni. a sarokban gunnyasztó fiúval néha egymásra néztünk két ordítás között, amit a szomszéd srác eleresztett, és ahogy elmosolyodott -komolyan, csendesen- láttam, ő is ezt gondolja; nem tehettem mást, visszamosolyogtam rá.
nem tudom, miért mentem bele a heccbe -talán mert olyan nagyon vágyom már egy kis szeretetre. talán mert ideje elhitetnem magammal, méltó vagyok rá, hogy az emberek észrevegyenek, ki kell húznom magam és szembenézni a kihívással. mi volt ez, ha nem kihívás? szabályosan kedvem támadt, hogy feszítsem a húrt, amíg lehet… szerencsére nem volt rá idő
mindenesetre most elégedett vagyok, hogy eljöttem otthonról és felszálltam arra a vonatra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2007. április
h K s c p s v
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: