tizenöt

szép, nyári nap

a szívemben béke és nyugalom. az agyamat alkohol édes párája homályosítja el. zakatol, zakatol és egyre újabb képeket fest elém.

hálás vagyok Isten legnagyobb ajándékáért, a barátságért -minden pillanatáért, hogy élvezhetem, hogy kihasználhatom, erőt meríthetek belőle. hogy minden nap, amikor felkelek, láthatom, mennyire megérte… hogy van, aki számít rám, felhív este nyolckor, mert látni akar. hogy van, aki mindig válaszol az üzeneteimre. hisz bennem. mert tudja, milyen fontos ez nekem.

és a telihold árnyékában (félbetépett lelkem összerezzen) új hitek ébrednek. nyisd ki a szemed, és láss! szép akarok lenni, hogy utánam forduljanak az utcán, megjegyzéseket tegyenek, hogy elmosolyodjanak. egyszer majd visszamosolygok. okos akarok lenni, hogy hallják, amit beszélek, és megértsék, és akkor ott van… a villanás, ami köteléket fon két ember közé. bárki az, érezze, hogy él, hogy valaki őt is megérti (mindenki erre vágyik, látni és látva lenni, híresen, sikeresen, sikkesen). nem tudom, mi tesz különlegessé egy kapcsolatot. csak érzem. ha van egy barátod, gazdag vagy

fel akarlak hívni. és ahogy kimondom, tényleg: belém mar a gondolat, hogy mennyire vágyom rád. de tovább kell menni. szóval: fel akarlak hívni, de nincs hozzád út. hiába keresem, rá kell jönnöm, minduntalan körbe-körbe járok, egyre fárasztóbb. hiányzol nekem, meg sem próbálom elmondani, milyen nagyon szeretném, ha itt lennél, jó éjszakát kívánnál, bármit, csak itt legyél. nem is akartam ide kilyukadni. szeretem az életemet. gazdag vagyok

nincsenek meglepetések. a végén mindig kiderül, hogy az álruhás herceg csak béreslegény. bár… (amit hiszel, az lesz. amitől félsz, megtörténik. végül egy nős férfi mellett találom magam, és elhitetem magammal, milyen nagyon boldog vagyok) több jár nekem, mint amit most kapok. ne félj, nem megyek utánad. nem beszélek hozzád részegen az éjszaka küszöbén. csak csendben várom, hogy múljon az idő.

Hírdetés