irlanda 2

yo my dear family and friends!

nagyon szeretlek titeket, innen a tavolbol, ne izguljatok, szepen kerlek, mert akkor lelkiismeret-furdalasom tamad. jol vagyok, vigyazok magamra, es ha ez nem lenne eleg, hat gondoljatok arra, az uristem is vigyaz ram! nekem most itt a helyem, es minel tovabb ismetelgetem, annal jobban hangzik.

nem sok idom van irni megint, de most nem banom. ezekben a napokban igazan erzem, hogy uton vagyok, hogy en vagyok az, akivel mindez megtorteik, es nem szamit, hogy jo-e vagy rossz, akkor is el kell vallalnom. nem felek.

ugy tunik, mindenre van megoldas. barmi gond felmerul, tullepunk rajta es ezt nagyon elvezem. biztonsagban vagyok.

lehet, hogy csak akkor irok megint, ha mar hazaeertem, mert rettenetesen bosszant, hogy itt nincsenek ekezetek.

irjatok nekem levelet, hivjtok fel, mert nagyon hianyoztok, sokat gondolok ratok, almodom veletek, es nem vagyok erzelmes fajta, de neha egy-ket ismeros hang igazan jolesne!

Hírdetés

dubliner 1

vegrevegre hozzajutottam egy kis energiahoz, egy kis free space-hez. most igazan erzem, hol vagyok. jo helyen vagyok itt. daft punk szol a fejemben, olyan, mint amikor az ihlet igazan megszall, es azt tehetek, amit csak akarok.

dublin csodalatos hely. lehet, hogy csak azert, mert a lanyok nagyon megkonnyitik az ittletet. lehet, hogy csak a kaland ize tetszik annyira, hogy mindent mast elhomalyosit. nem is szamit. annyira paras a levego,. hogy a szekrenyben vizesek a ruhaink. de tegnap kint napoxtunk a haz elott az utpadkan. ilyet meg a koboldarcu irek sem latnak mindennap. mindig van egy angyal, aki fogja a kezunket, ha nem tudjuk, merre induljunk. most jan az angyalunk, szoke, mosolya akar a mez, fiatal es nagyon gazdag. minden kapcsolatat a mi erdekunkben mozgositotta es nekunk csak meg kell koszonnunuk. a munkat majd kesobb elvegezzuk… munkafronton egyebkent meg mindig riasztoan optimista vagyok, nem tudom, miert. az ittlet teljesen kitolti az agyamat, minden erzekemet intenziven igenybe veszi. atadom magam neki. ha nem tennem, azon sirnek, mennyire hianyzik a csaladom es hogy milyen szerencsetlen vagyok. nem vagyok az!!! engem ne sajnaljon senki!

meg az is lehet, hogy tenyleg hozzamegyek az olaszhoz, ki tudja, igazabol miert kellett pont ide jonnom… ide, ahol este tizkor megy le a nap es a pincekocsmaban titokban reggae-t jatszanak a koboldok. arnott’s-polos tunderlanyok bukfenceznek a templomkertben.

nem olyan szep a varos, mint budapest vagy (foleg) barcelona, de itt most nem turista vagyok. ha megyek es bameszkodok, az csak veletlenul van. itt feladatom van… eszembe jut es elmosolyodom. nem hasznalunk nagy szavakat… csak csinalom a dolgomat. mikor kenyertoresre kerult a dolog, habozas nelkul mondtam: maradok. hol mashol lehetnek? bori ram nezett, felhuzta a szemoldoket, es lattam azt a csillogast, ami azt mondta: koszonom, hogy a dolgodat teszed.

igazi jo dolog olyanokkal lenni, akik tudjak, mi a dolguk. nem mondom, hogy nincsenek uresjaratok, mert most meg nincs napirendunk, csak az utat torjuk, de ez nem jelenti azt, hogy szabadidonkben ulunk es sopankodunk. ennyi eleg is roluk… orulok, hogy itt vannak. latom, ahogy gondolkodnak, es mar nyugodt vagyok.

sosem gondoltam volna korabban, hogy idegen emberek ilyen segitokeszek legyenek, mint pl jan (nem onzetlenul persze) vagy az ugynok-yuppie az aka barban, gyertek, dolgozzatok nekunk, persze, szuksegunk van ratok. meg a melegbarban is humorizalt a pultosfiu, es ha nem is adnak munkat, legalabb batoritanak. mennyit er egy mosoly? itt annyit, hogy estenkent nem sirjuk vizesre a parnankat. estenkent teazunk es egymast szorakoztatjuk. nem azon agyalok, miyen messze vagyok mindentol, mert… valljuk be, meg mindig egyedul vagyok. akarmi is tortenik velem, mindegy, hol tortenik meg

megyek levelet irni

tizenhat

elvesztettem egy barátomat és most szomorú vagyok. nem, inkább dühös, hogy nagyon vágytam valamire, amit nem kaptam (nem kaphattam) meg, kitölti a hiány a gondolataimat. miért van, hogy választasz valakit, aki sugárzik, magával ragad, akiben megbízol és akinek nem kell színészkedned… és egyszer csak vége lesz. szeretném elmondani, hogy

gergő, nagyon bánt, ami történt. fontos vagy nekem, és fáj, hogy elveszítettelek. sajnálom, hogy félreértettük egymást, és túlságosan gyáva voltál megtudni az én igazságomat. akárhogy is lesz, hiányozni fogsz.

most már jobb… kinézek az ablakon, és látom, hogy nyár van, igazi, napsütéses, későn sötétedős, strandra járós, fagyievős nyár. most a bőröm naptól forró, hogy elolvad, aki hozzám ér. most a szemem csillog, mint a fodros hullámok taraja. most ruha nélkül alszom a toronyszobámban, a nyitott ablakrésen a denevérek táncában gyönyörködöm. még öt napig.

már mennék, hív az út, a távolság, már ellök magától a jelen, már nem is vagyok itt egészen.. de azért félek is egy kicsit. amitől félsz, bekövetkezik. gyanútlan sétámon fog lecsapni rám az ármány, villanásnyi idő alatt tépi ki szívemet, amit pedig olyan féltve őrzök tőle

élvezni szeretném még, amim van, és nem használni nagy szavakat. a családommal lenni közös térben. féktelenül pazarolni az időt. a barátaimmal megváltani a világot minden éjjel. kézenfogva sétálni a csillagfényes tóparton valakivel, aki nem kérdez tőlem semmit. és kinevetni, amikor megcsillan a szeme és elfullad a hangja és akkor… tudni fogom, hogy én győztem, mert csak felállok, lesöpröm a száraz füvet a nadrágomról, és hazajövök és megírom az egész történetet úgy, ahogy történt

és mosolygok. kinézek az ablakon, és látom, hogy nyár van. hosszú szoknyájával betakar és táncolni hív az idő