dubliner 1

vegrevegre hozzajutottam egy kis energiahoz, egy kis free space-hez. most igazan erzem, hol vagyok. jo helyen vagyok itt. daft punk szol a fejemben, olyan, mint amikor az ihlet igazan megszall, es azt tehetek, amit csak akarok.
dublin csodalatos hely. lehet, hogy csak azert, mert a lanyok nagyon megkonnyitik az ittletet. lehet, hogy csak a kaland ize tetszik annyira, hogy mindent mast elhomalyosit. nem is szamit. annyira paras a levego,. hogy a szekrenyben vizesek a ruhaink. de tegnap kint napoxtunk a haz elott az utpadkan. ilyet meg a koboldarcu irek sem latnak mindennap. mindig van egy angyal, aki fogja a kezunket, ha nem tudjuk, merre induljunk. most jan az angyalunk, szoke, mosolya akar a mez, fiatal es nagyon gazdag. minden kapcsolatat a mi erdekunkben mozgositotta es nekunk csak meg kell koszonnunuk. a munkat majd kesobb elvegezzuk… munkafronton egyebkent meg mindig riasztoan optimista vagyok, nem tudom, miert. az ittlet teljesen kitolti az agyamat, minden erzekemet intenziven igenybe veszi. atadom magam neki. ha nem tennem, azon sirnek, mennyire hianyzik a csaladom es hogy milyen szerencsetlen vagyok. nem vagyok az!!! engem ne sajnaljon senki!
meg az is lehet, hogy tenyleg hozzamegyek az olaszhoz, ki tudja, igazabol miert kellett pont ide jonnom… ide, ahol este tizkor megy le a nap es a pincekocsmaban titokban reggae-t jatszanak a koboldok. arnott’s-polos tunderlanyok bukfenceznek a templomkertben.
nem olyan szep a varos, mint budapest vagy (foleg) barcelona, de itt most nem turista vagyok. ha megyek es bameszkodok, az csak veletlenul van. itt feladatom van… eszembe jut es elmosolyodom. nem hasznalunk nagy szavakat… csak csinalom a dolgomat. mikor kenyertoresre kerult a dolog, habozas nelkul mondtam: maradok. hol mashol lehetnek? bori ram nezett, felhuzta a szemoldoket, es lattam azt a csillogast, ami azt mondta: koszonom, hogy a dolgodat teszed.
igazi jo dolog olyanokkal lenni, akik tudjak, mi a dolguk. nem mondom, hogy nincsenek uresjaratok, mert most meg nincs napirendunk, csak az utat torjuk, de ez nem jelenti azt, hogy szabadidonkben ulunk es sopankodunk. ennyi eleg is roluk… orulok, hogy itt vannak. latom, ahogy gondolkodnak, es mar nyugodt vagyok.
sosem gondoltam volna korabban, hogy idegen emberek ilyen segitokeszek legyenek, mint pl jan (nem onzetlenul persze) vagy az ugynok-yuppie az aka barban, gyertek, dolgozzatok nekunk, persze, szuksegunk van ratok. meg a melegbarban is humorizalt a pultosfiu, es ha nem is adnak munkat, legalabb batoritanak. mennyit er egy mosoly? itt annyit, hogy estenkent nem sirjuk vizesre a parnankat. estenkent teazunk es egymast szorakoztatjuk. nem azon agyalok, miyen messze vagyok mindentol, mert… valljuk be, meg mindig egyedul vagyok. akarmi is tortenik velem, mindegy, hol tortenik meg
megyek levelet irni

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2007. július
h K s c p s v
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: