huszonnégy

megint csalok, ez a bejegyzés nyáron született, egy Dublin központi lakás hátsó szobájában. nem is én csináltam, hanem egy okos szőke.
 
-egy erdőben vagy. meséld el, milyen.
-magas, sima törzsű fák, égbe nyúló lombjuk között átszűrődő napfény. se nem sötét, se nem világos. fényfüggöny előtt táncoló por- és bogárhadak. többéves avarban-avarból élő, apró virágok. csend van, csak a falevelek között szöszmötölnek valakik. a föld hideget és élő természet illatát leheli.
-kiérsz az erdőből, vizet találsz. milyen víz ez?
-jéghideg, gyorsan futó, vékony (de nagyra növő) csermely. nem látni a forrást, de a közelben van. a víz tiszta és édes.
-az úton meglátsz egy kulcsot, felveszed. milyen kulcs?
-csak egy? lehet, hogy többet is látok, mindenesetre az, amit fölveszek, újnak látszik. kiderül, hogy régi, kopott, nagy kapukulcs, díszes, cirádás nyéllel. elég nehéz, és kicsit poros meg rozsdás. de azért megtartom, hátha jó lesz valamire, vagy csak úgy, mert szép.
-továbbmész, és eléd ugrik egy medve. megijedsz?
-nem. megfordulok, hogy végigmérjem, de nem fenyeget semmi. továbbmegyek (talán felhúzom a szemöldököm. az egyiket).
-már majdnem eléred a célodat, mikor akadályba ütközöl. mi ez az akadály? átjutsz rajta?
-(elmosolyodok. nem tudtam, hogy van célom.) akadály? valami természetes; bozót vagy sziklák vagy valami hasonló. nem tudom, hogyan küzdöm le, de ha mögötte van a célom, akkor habozás nélkül a közepébe vágok. lehet, hogy sokáig tart, míg túljutok rajta, de nem bánom.

napok

2007. október
h K s c p s v
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...