munkát, munkát kell szereznem!!! hihetetlen, mennyi élet veszik kárba azzal, hogy itthon ülök, és nem dolgozom. az még hagyján, hogy a pénzemet mind feléltem nyár kezdete óta. de hogy csak kattog az agyam, ülök és nézek, nem mogzok, nem alkotok, nem csinálok semmi hasznosat… csoda, hogy az úristen még enni enged. na, ez is egy jó történet.
milyen jó dolog, ha van egy kis szabadidőd, és azt főzöl, amit csak megkívánsz. sőt, legyél kreatív, és csóró vagy, abból kell gazdálkodnod, amit otthon találsz. na persze. szuperül érzed magad, nem vagy igazán éhes, nem sürget sem az idő, sem egy társ, semmilyen kényszer. fel sem teszed a kérdést, hogy: akkor meg minek? miért kotyvasztasz, ha nem is akarod megenni? miért nem várod meg, hogy éhes legyél, és akkor sokkal jobban fog esni talán az étel, mint így, hogy csak mondogatom: enni kell, vagy meghalsz. (életösztön harcol egy másik életösztön ellen, kétségtelen, hogy kicsit skizofrén a helyzet, de legalább észnél vagyok) végül mindig az történik, hogy ételt nem dobunk ki, az nagyon piszkos luxus lenne, így hát meg kell enni mindent. az első falatot sem kívántam, a másodikat sem fogom, és mitől is változna a helyzet? mosogatás közben azon filózom, vajon hogyan dolgozzam fel a fölös energiát, amit beleerőltettem a szervezetembe. jó játék
nem megyünk rómába. bal agyfélteke örül. egy árva vasam sincs, amit utazásra tudnék pazarolni, amit magamra tudnék pazarolni. nem is sajnálom, magamért-magamtól nem. nem élvezet számomra, ha csak én járok jól, a szeretteim javára szívesen mondok le rómáról is. bal agyfélteke örül, mert -bár nincs állásom- nem tartozom senkinek, nincsenek kifizetetlen számláim, segíthetek eszteréknek az életkezdésben. ez jó érzés, jobb, mint repülőn ülni megint, alattam valami nagy vízzel és ismeretlen földekkel; jobb, mint fényképezőgéppel a kézben andalogni egy vadidegen városban.na
de a jobb agyfélteke nem örül. nem róma miatt. bármikor láthatom még, ha most lett volna bátorságom, később sem fog senki visszatartani. nem is magam miatt. Isten jobban tudja, mi kell nekem, és ha megtisztel azzal, hogy elmondja nekem a szándékait, nem tehetek mást, mint fejet hajtok. virág miatt vagyok szomorkás. kettőnk miatt, ha így jobb. együtt lenni valahol szabadságban, élni úgy, ahogy nem mindennap lehet. látni azt, ami nekünk, értünk lett teremtve. igent mondani, amikor az a jó válasz. hát ezért. és… hiányzik a társasága. a családomon kívül talán csak mellette érzem magam biztonságban, vele érzem magam hasznosnak, ő egészít ki engem, mert olyan nagyon mások vagyunk. szükségem van rá, hogy teljes legyek. és látni szeretném, hogy milyen úton halad. nem érzem már, hogy valaha is elveszíthetjük egymást, de attól még épp elég távol lakunk egymástól. nem árt néha szorosabbra fűzni a szálat.
hirtelen dublin is hívogatni kezdett. pablo, engedj el engem, nem tartozom hozzád. nem tartozom neked.
ánosi juci 