Vigasztalan őszi reggel volt. Hullafáradt voltam még a hat-hét órai alvástól, az előző estén lejátszott maratoni Hotel-társasjátéktól. Csüggedten figyeltük, mint zuhog a szürke égből a szürke eső. A fákat hideg szél tépte kopaszra. Ebből a bécsi kirándulásból már nem lesz semmi.
Október huszonharmadika, kedd reggel. A tévében ünnepi megemlékezés, tankok száguldanak át ripityára zúzott utcákon, fekete-fehér emberek futkároznak a romok között, keserű hegedűszó mellett. Bekapcsoltam a telefont, hátha történik valami (mi történhetne még, szombaton esküvőn voltunk, ideje kifújni magamat, és tisztes távolságból figyelni családom további őrült burjánzását). Nem sokkal később, háromnegyed tíz körül meghallottam az üzenetet jelző zörgést. MMS, nem tudom megnyitni, de azért elolvasom, és hirtelen megáll az idő, alábbhagy az eső, a viharos szél, állok a szobaajtóban, mint akibe villlám csapott.
Vigasztalan őszi reggel volt, amikor megérkeztél, de senkit sem érdekelt akkor már, milyen az időjárás. Este láthattalak végre, sötét szemed csukva, apró öklöd összeszorítva, békésen alszol a rácsos kiságyban. Húsz ember -mindenféle rendű és rangú rokon- tolong az üvegajtó túloldalán, és ahítatosan figyelik, ha megmozdulsz, kitátod makacs szádat, és rácsodálkozol a csodára: megszülettél. Még nem tudod, de életed első tizennyolc évét már mindenki megtervezte -fennhangon vagy csak magában, de mindannyiunknak terve van veled: szeretni akarunk téged és a szüleidet.
Édesanyádat nézem: nemrég még angyaltermetű kishúgom volt, komoly arcán komoly mosollyal, nem rohant sehová, szeme észrevett mindent, ami szép és értékes; most fáradt és gyönyörű, büszke és talán egy kicsit türelmetlen. Várja, hogy magára maradjon veled, hogy megismerjen, és hogy te is megismerd őt. Ő melletted lesz mindig, bármi is vár rád.
Édesapád szeme alá vörös árkot ásott a fáradtság; a több hete zajló lakásfelújítás, melyet egymaga akart megcsinálni; a munka, az utazás, a rengeteg ember. Segített ő is, hogy világra jöjj, ezután sem fog magadra hagyni soha. Összeszorított szájjal tűri a rokonok rohamát, de ahogy figyelmesebben megnézem, hirtelen fényt látok a szemében felragyogni. Milyen büszke, milyen elégedett! Kis feleségét magához szorítja, és kihúzza magát. Amit akar, azt mindig eléri.
Én, huszonnégy évemmel a zsebemben, meghatottan nézem a csodát. Semmi sem lehet hatalmasabb a szeretetnél, akkor is, ha néha nagyon nehéz.
ánosi juci 