huszonhét

kényszermunka, újra és újra
csak olyan, mint a lélegzés; késszúrás a tüdőben minden mozdulat, de mégis lélegezni kell
úgy írok csak, ahogy a rabok vontatják a gályát; fáradt lábuk meg-megcsúszik a fagyott földön, kezüket sebesre tépi a nehéz kötél. de ha megállnának, a felügyelő ostora vékony húsukba csap. tovább kell menni
kis fények égnek, olvasólámpa és tiszta lángú mécses. furcsa zajok vesznek körül, a külvilágot utánozzák, de tudom, csak valami fátyol mögött szólnak mind.
nem segít semmi, akármit is erőltetek a fejembe, egyedül vagyok. nincs, ami megvédjen, nincs, akihez szóljak -nincs is mit mondanom. olyan könnyű lenne itt maradni ebben a puha burokban, ami elválaszt a világtól, nem követeli meg, hogy egész mondatokban beszéljek, nem kell kérdésekre válaszolni, nem kell járatlan utakon járni. de nem akarok itt maradni. kopott, barna bársonyfotelban ülni törökülésben, mögöttem absztrakt mintájú párna zsiráffal és pálmafákkal. játszós farmerben (évek komoly munkája fekszik benne, hogy most pont annyi és olyan szakadás ékeskedik rajta, amilyet csak drága pénzért kapni újonnan), csíkos térdzokniban és fehér teniszpólóban. nem fog értem jönni senki, de nem is várom. talán nem is tudnék neki örülni, bár még parázslik bennem vörös fénnyel a vágy, hogy eljöjjön mégis…
most csak azt akarom, hogy jólessen az írás megint. hogy érezzem: élek, igazán, a helyemen vagyok, biztonságban. akkor fényesebbnek látnám a világot, bátrabban nézelődnék körül, és -engedd be a zenét a lelkedbe, nincs szükséged másra!
egyszer az életben ne érdekeljen végre, ki pakolja ki az edényeket a szárítóból, ki mossa fel a fürdőszobát, ki viszi ki a szemetet! legyen csak egy történet, lineáris, tág horizontú, kevés szereplős! legyenek fiatalok, bátrak és sikerre ítéltek, legyen nyár és utazásra hívó feladat!
legyen egy kicsit vége a reklámoknak (médiaterrorista leszek úgyis), az agymosásnak, a hülye-vagy-de-el-ne-hidd-hogy-ez-bárkit-is-érdekel-hasznot-húzunk-belőled hipnotizálásnak, legyen kicsit tiszta a kép, és hadd foghassam a kezembe a világot! megdolgoztam érte… nem akarok előle menekülni, nem kényszeríthet senki, hogy odaadjam a lelkem valamiért, amiben nincs benne már az elején.
és akkor (akárki is legyen a lírai én) meglátja saját képét a tükörben (nem is biztos, hogy tükör ez, csak egy homályos üveg, egy busz ablaka egy másik busz ablakában), és ellenállhatatlan vágyat érez rá, hogy ugorjon, zuhanjon -és magával vigyen mindent, mint a szél, ha belekap az asztalterítőbe. a legtöbb történetnek nincs vége soha
ülök és hallgatom a zenét. az ég végül megkönyörül rajtam, és a hangok megszabadítanak a kényszerítő mantrától. ez nem sikerült valami jól. csak azért csináltam, mert jólesett az ujjaimnak végigtiporni a billentyűket. az első két mondatot írtam csak én, a többi álmatlan éjjelek és egy fáradt elme kényszermunkájának végeredménye.
ma hallottam Babits Fortissimóját. nem volt a legjobb felolvasás, de mégis végigfutott a hideg rajtam, a lelkemen. a szavakba rejtett, fegyelmezett indulat, egy lángoló ész teremtménye, egy zenével zsúfolt teremből kiszűrődő hangcsapat. egy olyan őszinte monológ, mely nem törődik törvényekkel, bíróságokkal, hatalmakkal, mert nem az emberekhez szól. gondolatok, amiket nem is érthetünk, ösztönök, amiket nem tudunk civilizálni. sebből folyó vér, megpattanó izmok hangja ez a vers.
és benne a szerkezetek, mint katonák, "csak parancsot teljesítek", hallani sokszor; és mi is szeretnénk ezt mondani, ha elveszítjük a józanság hideg téglás útját. nem ok nélkül, nem ész nélkül vádol ez a vers, nem őrület szülte támadás ez, hanem az ember hangja. az emberé, aki felegyenesedve megtanult járni és ellátni magát. az emberé, aki házat épített és földet művelt, miután az Édenből kiűzetett. és még kérdések, kérdések zúgnak a fejemben…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2007. november
h K s c p s v
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: