még egy

karácsony első napja van. reggel telefon telefon után, minden irányból (rémálomból ébredés után az összezavarodás biztos eszköze: fogadj vagy három olyan hívást, ami eredetileg nem is neked szólt volna…), majd gyors mosakodás és öltözködés. egy pezsgőtablettát már leküzdöttem a torkomon, megpucoltam két kiló krumplit és felporszívóztam a vendégváró szobát. zita végre kibontakozott a délelőtti elmepusztító film öleléséből (most kirakózik), miklós végre felhagyott vele, hogy herflin lejátssza teljes karácsonyi repertoárját (mely a csendes éjből és ennek improvizációiból áll), és némi huzavona után kivitte a régi monitort a kisházba. anya még mindig főz, bár már annyi étel van a hűtőben és a kamrában, hogy az két ellenséges hadseregnek is elég lenne, ha hajlandóak lennének egy asztalhoz ülni. még egy óra, és befut a család.
karácsony első napja van. valami kábult fáradtság vesz körül, robotpilótára kapcsolva lézengek fel-alá. de legalább a gondolatok a sajátjaim. nem gyűlölök senkit, nem haragszom senkire. nem panaszkodom. most már érzem, hogy figyelnek, ezért jobban össze kell szednem magamat, de majd lerázom a monitor-drukkot, és akkor megint kiengedem önmagam. nincs titkolnivalóm. nem gondolok arra, amire nem szabad, nem sírok azért, ami miatt fölösleges, és nem keresem a bajt. alig is létezem.
nemrégiben elkezdtem írni a barátságról, de még nem volt érkezésem befejezni. emlékeztetni szeretném magamt, hogy ennél a témánál fontosabbat és aktuálisabbat el sem tudnék képzelni.
akkor kezdődött, mikor összevesztem virággal, mert segíteni akart, én pedig valami apróságon felhúztam magam. tegnap, ahogy kibontottam a pink csomagból a művét, már láttam: bebizonyosodott újra, milyen jól választottunk. nehéz ezt szavakkal leírni, mert annyira egyszerű, hogy talán nem is lehet megmagyarázni. csak példák vannak rá. anya nem nagyon értette, mit jelent a szobor, és be kell vallanom, először én is csak felhúztam a szemöldököm. még nem értettem, de már éreztem. ez jellemzi a barátságunkat. hiszen pontosan tudtam, mit ábrázol ez a fekete-fehér, szigorú, légies alkotás. bizonyos csak akkor lehettem benne, amikor (mintegy véletlenül) elolvastam a kis üzenetet a csomagolás belsején, de azt éreztem, ezért vagyunk mi egymásnak, mert senki mással nem tudok ilyen mélyen telepatikusan együttműködni, mint vele.
nem ömlengést akartam csinálni, csak így sikerült… remélem, nem haragszol 🙂 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2007. december
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: