azt jelenti, újra
ugyanaz, és mégsem ugyanúgy. még nem akarom, talán nem is tudom megfogalmazni, de már tudom, hogy igaz. már érzem, hogy megtörtént. ugyanaz, mint régebben, de nem ugyanúgy
amikor beszélni kezdtem róla, rögtön jött az "én megmondtam előre", kicsit meg is ijedtem, mert törékeny volt még a lelkem, de most már nem érdekel. én hoztam a döntést egyedül, vállalom érte a felelősséget, és ha kell, minden mást, ami vele jár, de kioktatásra nincs szükségem. pontosan tudom, milyen tanácsot adni egy öngyilkosnak, hogyan kellett volna megkötni azt a kötelet…
úgy döntöttem, nem verem nagydobra. egyrészt, mert talán kiderülne, mégsem viselem olyan jól, mint ahogy azt én hiszem. másrészt, mert annyi minden van, amiről beszélni, amivel foglalkozni lehet, hogy nem kívánom erre pazarolni az energiámat. harmadrészt, mert -végre, először az életben őszintén- felejteni szeretnék belőle annyit, amennyit csak lehet. negyedrészt, ilyen is van, csak elsőre nem jut eszembe, noha nagyon büszke vagyok a döntésemre, nem tudom még teljesen elhinni, hogy tényleg megtettem.
és mert nincs mit mondanom neked többé, Dani, szerelmem, már csak holtan látlak magam előtt