…de az valami más…
-hidd el nekem, jó apa leszel.
-nyiha is ezt mondta, mikor a kisbabájukat tartottam. hogy nem tudna egy nőt elképzelni mellettem, de azt igen, hogy felnevelek egy gyereket.
kicsit olyan, mint Miklós. lehet, h mert igazán apa nélkül nőttem fel, tudat alatt csak olyan férfit választok, aki hasonlít ahhoz, akit ismerek. testvérkomplexusom van!!! miklóson látom, ahányszor csongorral foglalkozik, beszél róla, hogy maga sem hiszi el, de szinte természetesen mozog a "közegben". dani, minden sérülését jól ismerve, képtelen felfogni, hogy értékes ember lehet belőle. az, hogy nem volt apja, nem jelenti azt, hogy ő maga képtelen gyereknevelésre
sok tanulságot egyébként nem lehet levonni a hétvégi találkozóból – talán mert nincs is jelentősége. miért olyan nagy dolog, hogy tartjuk a kapcsolatot? ha nem vonzódnánk egymáshoz, nem is álltunk szóba egymással, és hogy még mindig van mit mondanunk, az a mai rohanásban, felszínes viszonyok között ajándéknak számít. miért, hogy két értelmes, felnőtt embernek nem szabadna együtt lennie, ha nem járnak együtt? ki mondja meg, hogy csak a hazug, külsőségekre építő, labilis szerelmi viszony tarthat össze minket (vagy bárkit)? miért kellene szégyellnem magam, hogy van egy barátom, aki számít rám, és aki mellett jól érzem magam? na és, ha nem akar feleségül venni? talán mert tisztel és tudja, nem adhatja meg nekem azt, amit érdemlek…
kipihentem magam. az enyhe mérgezért leszámítva, amit most kúrálok, igazán jól sikerült a a hétvége. nem ébredtem fel négyszer éjszaka, nem voltak nyugtalanító fél-álmaim. nem tudom, jó lenne-e, ha gyakrabban találkoznánk (szeged mégiscsak a világ vége), de most, hogy egyre több barátját ismerem meg, látom, neki ez tényleg fontos. mondogatja, hogy csak azért hív, hogy ne legyen egyedül, de ez nem egészen állja meg a helyét. bármely nap bármely szakában találna pajtásokat, ha csak arra lenne szüksége.
nekem pedig rá van szükségem. egy okos, értelmes, művelt partnerre, akivel azonos hullámhosszon mozgunk, de nem egyezik mindenben a véleményünk. és aki mellett nem unatkozom…
ma először keltem úgy, hogy nem a Tibi iránt érzett dühömet kellett lenyelnem. nagyon bánt, hogy nem tudok vele beszélgetni, megalázónak érzem, ahogy viselkedett (viselkedik) velem, de már nem kell egész nap erre gondolnom. nem hiszem, hogy daninak része van ebben, hiszen semmit sem tud a történetről, de egy biztos: ha rajtam múlik, kihasználom őt is, hogy jobban legyek. olyan édes, mikor nagy szavakat használ (mindenki a saját boldogságát kergeti, mirt nem teszed te is ezt – megpróbáltam megértetni vele, nem bánnám, ha teherbe ejtene, csak aggódnék, el tudnám-e a titkolni előle, hogy egyedül akarom felnevelni a gyereket)
Virág ötöst kapott az idei féléves szakmai munkáira. azt gondolom, teljesen jogosan. nem csak mert tényleg jó, amit csinált, mert rengeteget feljődött, formálódott az elmúlt években (nem feltétlenül a tanárok érdeme ez, inkább saját akaratereje vitte idáig). megérdemli az elismerést végre. a filmünknek pedig sokat fog használni, ha egy tehetséges, kreatív látványtervező bábáskodik körülötte 🙂
ánosi juci 