just breathe

…but my God it’s so beautiful when the boy smiles / wanna hold him / maybe I just sing about it…
 
az elmúlt két napban azzal a riasztó érzéssel keltem, hogy szerelmes vagyok. egy ronda vírus fészkelte be magát az agyamba, a gyomromba, és nem vagyok képes harcolni ellene. menthetetlenül elpuszít, fölzabálja mindenemet, az ép eszemet, a jókedvemet, és nem marad belőlem semmi, csak egy remegő csontváz, szív alakú infúzióval az ágya fölött. félelmetes volt
de mára vége. most jókedvem van, lubickolok a télvégi napsütésben, arcomat a fénybe tartva mosolygok valamin, amit csak én tudok. úgy dolgozom, hogy élvezzem, amit csinálok, akkor beszélek, amikor mindenki figyel rám. és így tovább. és amikor a szívemet összeszorítja egy kegyetlen ököl, akkor csak megállok, mélyet lélegzek és szétpattintom a vasujjait. kibe is lehetnék szerelmes?
nem szégyellem, hogy vannak érzelmeim, gondolataim. soha többé nem tudok bocsánatot kérni azért, mert nem úszom a felszínen, mert nem vagyok üres. nem titkolom, hogy kihez kötődöm, ha megbánt valaki vagy valami, azt nem fújom fel, de nem is kozmetikázom. nem nyelek le semmit, ami felsérti a nyelőcsövemet. ingyen szeretek, azt mindenki tudja, aki csak hajlandó közel jönni hozzám, nem várok cserébe semmit, és nem nyújtom be soha a számlát. de nem is vagyok eladó.
 
persze, hogy mindenki vágyik szeretetre. adni és kapni ugyanúgy, de azt hiszem, én mindig túl büszke voltam hozzá, hogy beérjem bárkivel. akit én választok, az legyen tökéletes, vagy ha nem is az, legalább egyetlen és különleges a világban. kicsit sem bántam, hogy a valóságban nincs ilyen, főleg, ha hozzáteszem, hogy csak magamnak akartam megtartani, elszakítani minden más szeletétől a világnak. hogy is kellene neki más, ha én már az övé vagyok? tisztában vagyok vele, hogy ez az elmélet tarthatatlan, lehetetlenség megvalósítani, ezért nem is lázadtam, hogy nem haladok előre vele, de akkor sem adtam alább. nem is volt tervem, nem voltak soha ambícióim a párkapcsolatok terén.
most már "csak" őszinteségről beszélek. nem kell, hogy szeressen, ne vegyen feleségül, ne építsen kettőnknek közös otthont. csak tisztelje azt, aki vagyok, ha már eldöntötte, hogy közel enged magához. tudom, hogy ez nagyon nehéz. ezt nem lehet erőltetni, megjátszani, mesterségesen generálni. nem kérek tőle semmit, csak hogy ne tegyen ellenem semmit, amit nem szeretne megkapni (nem visszakapni, ez meg sem fordul a fejemben), és ne kérjen tőlem semmit, ami magamtól ne adnék.  nem akarok szerelmes lenni most, nem beszélek magam ellen, de most nincs rá szükségem. józannak lenni jó, és ez sokat ér nekem
aki ismer, és mellettem van így is, azt sokkal többre becsülöm, mint egy konvencionális szerelmest. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2009. február
h K s c p s v
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
232425262728  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: