valami volt, de elmúlt rég

And love is blind and that I knew when,
My heart was blinded by you.
I’ve kissed your lips and held your head.
Shared your dreams and shared your bed.
I know you well, I know your smell.
I’ve been addicted to you.
I am a dreamer but when I wake,
You can’t break my spirit – it’s my dreams you take.
And as you move on, remember me,
Remember us and all we used to be
I’ve seen you cry, I’ve seen you smile.
I’ve watched you sleeping for a while.
igen, volt valami címe, de már nem is emlékszem rá. volt valami érzés, de már kiégett a szívemből, mint ahogy a sav kimarja a legellenálóbb tartályt is. voltak szavak, tompán zuhantak ölembe a villámok festette éjszakában, de most már nincs mit mondanom.
pár percig nem tértem magamhoz, csak akkor eszméltem, mikor a migrén beleharapott az agyamba. ki kellett mennem megmosakodni, és ahogy fölkeltem, láttam, hogy valóban "villámlik, mennydörög/ez tényleg szerelem" (hogy "nem vagy itt jó helyen/nem vagy való nekem", az talán nem is rá vonatkozik, Isten óvjon tőle, hogy valaha is ezt boncolgatni kezdjem)
hányszor próbáltunk elszakadni egymástól, elbújni, eltűnni egymás elől, és most, hogy kölcsönösen megvádoltuk egymást hazugsággal, gyengeséggel, most már nincs jelentősége, mit akartunk korábban. nem ismétlem többet úgy, mint akkor tettem. ha akar valamit mondani, meghallgatom szívesen, de pengelléren álló meztelen boszorkány nem leszek többet. megígértem már, hogy nem küldök rá több átkot, bármit is tesz ellenem, és ezt be is fogom tartani. nem leszek a gyerekei anyja, nem lesz közös sírkövünk majd a kert végében – nem lesz közös kertünk és benne az öt kutya is csak illúzió. nem alszunk majd abban a hálószobában, amiről annyit álmodoztunk, és nem, nem bánom már, hogy nem tudom majd, mi történik vele.
nem így akartam, és nem most, de már nem számít és semmit sem akarok visszacsinálni. igaz volt minden, amit mondtam, nem vonok vissza semmit.
és bármi jön eztán, nem vállalom.
 
ti, akik ismertek és szerettek, már tudjátok, mi voltam ebben a pár évben. hamarosan látni fogjátok azt is, mit hagyok magam mögött. ne ítéljetek el érte, ha néha fájni fog, csak legyetek mellettem, ahogy eddig voltatok, ennyi elég

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2009. augusztus
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: