na?

nem, nem és nem. nem akarom leírni. meg akarom tartani magamnak. ezerszer megforgattam a szavakat magamban, de jeges félelem bénít meg, nem engedi, hogy leírjam. azt is nehéz feldolgozni, hogy én vagyok az aktuális szenzáció a világ több pontján.
csodás olasz kollégám, aki szavanként csempészi vissza belém a francia nyelv szeretetét, és akivel főzési tippeket cserélhetünk vasárnap délután. nem érdekem, hogy jó szakembernek tartson, mert ezt a munkát, amit csinálok, mindenki el tudná végezni. az számít, hogy megbízik bennem, és tudom, képes vagyok ennek az elvárásnak (?) megfelelni
a barátaim, akik őszinte lelkesedéssel biztatnak, bátorítanak mindenre, ami jönni fog. mellettem állnak kérés nélkül. szinte önfeledten figyelem, mennyire felszabadultak attól, hogy végre történik velem valami jó. el sem hiszem, hogy ilyen van. és a legjobb, hogy mindenki ad valami tanácsot <mosolygós smiley>
a szombat este, minden hangjával, képével, minden csepp borral, ami fényt vitt a tekintetünkbe. bori, ahogy a fülembe súgta: "ez egy nagyon jó srác, örülök nektek". pötyi, ahogy táncol a párhuzamos univerzum peremén. vicuska a tesco pénztárában. hajnali félhomályban összebújni a jéghideg szobában. nézni a gyerekek viháncolását és kávézni délben. fölmászni a hegyre és lefelé háromszor meghúzni a bal bokámat (csak mert az a rosszabbik és ezért sokkal látványosabb a dolog). vezetni, autót vezetni, apa, most takard el egy kicsit a szemed, mert életemben először autót vezettem. csöndben teszem hozzá persze, hogy nem vállaltam volna, ha nem érzem tökéletes biztonságban magam, ha nincs bennem annyi bizonyítási vágy, amit egyébként nagyon régen éreztem már. mindenki tudja, hogy nem vagyok autópárti, amíg nem feltétlenül muszáj, nem vállalom, hogy én is csapást mérjek a földre. tükörbe nézek, és még nem nőttem fel.
de vacsorát főzni (khm) és borozni vasárnap este, az jár nekem
tökéletesen zavarban lenni attól, ahogy rám néz, ahogy hozzám beszél, ahogy felém fordul, ahogy adja magát. és figyel rám. csak azt nem tudom, mi lesz, ha rájön… azt hiszi, tudja, mit titkolok, holott én magam azzal sem vagyok tisztában, mit miért csinálok. próbálok nem hazudni magamnak: nagyon félek

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2009. szeptember
h K s c p s v
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: