akkor most elmondom.
tegnap megint megkérdezte. persze, az én hibám az egész, tudni akartam, mit kér a szülinapjára, és ő azt felelte, a kezemet. és akkor csak azért nem mondtam igent, mert karambolt idéztünk volna elő a Bécsi úton. s erre most nincsen magyarázat. hogy miért szakadt el bennem valami, hogy miért menekülök ebbe a szerelembe, mikor nagy ívben el is kerülhetném. de hát miért is kellene magyarázkodnom? ha valakihez hozzá akarok menni, az miért ne lehetne ő, aki engem akar, olyannak, amilyen vagyok, s akivel békében képes lennék leélni az életemet… és mégis, most is, ahogy leírom, tudom, hogy tilosban járok. megfizetem még az árát….
tegnap megint megkérdezte. persze, az én hibám az egész, tudni akartam, mit kér a szülinapjára, és ő azt felelte, a kezemet. és akkor csak azért nem mondtam igent, mert karambolt idéztünk volna elő a Bécsi úton. s erre most nincsen magyarázat. hogy miért szakadt el bennem valami, hogy miért menekülök ebbe a szerelembe, mikor nagy ívben el is kerülhetném. de hát miért is kellene magyarázkodnom? ha valakihez hozzá akarok menni, az miért ne lehetne ő, aki engem akar, olyannak, amilyen vagyok, s akivel békében képes lennék leélni az életemet… és mégis, most is, ahogy leírom, tudom, hogy tilosban járok. megfizetem még az árát….
misi ma rajtam is elkövette kötelező ugratásai egyikét: fizikai és szellemi teljesítőképességem határát megérezve álnéven fölhívott, hogy valaki más hibáját számonkérje rajtam. nem kapcsoltam azonnal, mert teljesen tiszta volt a lelkiismeretem, minden kérdésre volt válaszom. de aztán fölismertem a hangját… elhatároztam, hogy nem átkozom meg – végül is kirabolták a lakását meg minden -, de még nem biztos, hogy szó nélkül lenyelem a merényletet.
soha többé nem akarok menstruálni. valaki vigye odébb a holdat!
ánosi juci 