kicsi, gyere velem…

akkor most elmondom.
tegnap megint megkérdezte. persze, az én hibám az egész, tudni akartam, mit kér a szülinapjára, és ő azt felelte, a kezemet. és akkor csak azért nem mondtam igent, mert karambolt idéztünk volna elő a Bécsi úton. s erre most nincsen magyarázat. hogy miért szakadt el bennem valami, hogy miért menekülök ebbe a szerelembe, mikor nagy ívben el is kerülhetném. de hát miért is kellene magyarázkodnom? ha valakihez hozzá akarok menni, az miért ne lehetne ő, aki engem akar, olyannak, amilyen vagyok, s akivel békében képes lennék leélni az életemet… és mégis, most is, ahogy leírom, tudom, hogy tilosban járok. megfizetem még az árát….

misi ma rajtam is elkövette kötelező ugratásai egyikét: fizikai és szellemi teljesítőképességem határát megérezve álnéven fölhívott, hogy valaki más hibáját számonkérje rajtam. nem kapcsoltam azonnal, mert teljesen tiszta volt a lelkiismeretem, minden kérdésre volt válaszom. de aztán fölismertem a hangját… elhatároztam, hogy nem átkozom meg – végül is kirabolták a lakását meg minden -, de még nem biztos, hogy szó nélkül lenyelem a merényletet.

soha többé nem akarok menstruálni. valaki vigye odébb a  holdat!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2010. január
h K s c p s v
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: