a pékség története

sablonos történet lenne, de nem az
 
valami krimóban bandáztunk, romkocsma volt vagy… nem is, a corvintető egyik betonsarka, ahol a huzatban kellett ülni, de nem bántuk, mert innen beláttuk az egész nagy játékteret. természetesen nagyon unatkoztunk, de nem volt kedvünk hazamenni az életveszélyessé nyilvánított lakásba, ahol akkoriban laktunk. azokra a szép időkre emlékeztünk, amikor még nem volt szégyen három fiatal lánynak házon kívül töltenie a kedd estét (persze, csak nosztalgikusan, de az ‘azt csinálok, amit akarok’-lendületnek sajnos vége). pár alak lézengett csak a helyen, még korán volt, a zenészek is csak hangoltak (átvitt értelemben; dj állt a pult mögött és szárnyait próbálgatta), mi pedig sosem vártunk senkire, hogy szórakoztasson minket. megoldjuk ezt magunk, gondoltuk, s lám, így is lett.
diskuráltunk, vajon melyik a legférfiasabb foglalkozás (ciki vagy nem, haladni kell a társadalom igényeivel, női lapokat tanulmányozni…). persze csak a tűzoltó utan, mert annak győzelme elvitathatatlan. forgattam magamban a gondolatot, tágítottam a tudatom, és Katóval szinte egyszerre mondtuk ki: pék.
A lavina, ha elindul, emberi erővel többé meg nem állítható, csak zúdul lefelé, és magába olvasztja mindazt, amit útjában talál. így emésztett föl minket is a pékség mint a férfiasság szimbólumának szürreális (és forró) kiterjesztése. *nézd azt a srácot, biztos hajnalban már begyúrt pár veknit! melyik? á, maximum zsömlét, nézd meg, a barátjának is még kilóg a péklapát a farzsebéből. héhé, figyeljetek, ez aztán a férfias férfi! tuti biztos, hogy kenyérgyára van!!!* "irigykedtünk" a lányokra, akik pékekkel érkeztek a buliba, találgattuk, melyiken hogy állna a hetyke péksapka, és orrunkban éreztük a ropogós, langyos kenyérhéj illatát.
 
az estének vége lett (talán akkor, mikor háreme kíséretében megérkezett dzserri és kegyes főbólintással üdvözölt minket – kellemetlennek találtam, hogy (noha hivatalosan ő a főnököm) többet találkozunk corvintetőn, mint a munkahelyen). de a pékség magasztos eszméje ma is él, nap mint nap bizonyítja érvényességét, és új, megingathatatlan elméleteket szül. ezek közül a legerősebb: a lányok nem lehetnek pékek, csak cukrászok!
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2010. március
h K s c p s v
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: