idén

tavaly ilyenkor kánikula volt. ragadós lett a bőrünk a napsütésben, a tüdőnk forró levegőt nyelt csak és kapkodott. tavaly ilyenkor a tükör előtt álltam, félhomályban az este küszöbén, szemem alatt lila karikák, hasztalan próbáltam a kimerültség jeleit lesöpörni magamról. a hajós andráséval szomszédos asztalnál ittuk a jégereket a kertemben, és az estének sehogy sem akart vége lenni. tavaly ilyenkor fehér atlétában és magassarkúban flangáltam a nyóckerben, a telefon egyre csak csörgött, vagy éppen rossz volt és a nagy hőségben szinte magam is felolvadtam. a bugyborékoló aszfaltba ragadt életek hangjait hallgattam, idegen lábnyomokat kerülgettem a porban. nem emlékszem, miről beszélgettünk, de már nem is számít. aminek meg kellett történnie, azt nem felejtem el, danit, ahogy ült az ágy szélén és telefonált, almát, aki kényeskedve lépegetett végig rajtam, emlékszem a trolira, a baross utcában a játékgépek zajára, nem lehetett cigit kapni; emlékszem mindenkire, aki a szemembe nézett, greg szakállára, kriszre, aki egy harapással eltüntette a megmaradt fél gyrosomat.
nem akarok nem emlékezni.
idén még nem is néztem tükörbe, mert nem volt rá szükségem

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2010. május
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: