Rotterdam in the rain

"utra kelunk, megyunk az oszbe…" – mindig azt gondoltam, ez a mondat a magamfajta romantikusoknak valo, de most, hogy atel(t)em, mar csoppet sem tartom romantikusnak. Eloszor is: osz. Hideg, nyirkos, sotet, szeles, es iden minden figyelmeztetes nelkul tort rank. Penteken meg bikinis grillparti, szombaton mar pulover es gumicsizma. Masodszor: utra kelni. Felreertes ne essek, imadok utazni, de ez most kicsit mas.
Mar indulas elott cafatokban logtak az idegeim, talan hogy ne legyen semmi eselyem ezen az uj elet-dolgon filozni. Aztan: ebredes otkor(kb nulla percet aludtam), pakolas, egyoras autout, kozben vegig gorcsben az allkapcsom, hogy vajon odaerunk-e, majd negyedoraval a felszallas elott jelzett a kapu, ami alatt zokniban kellett athaladnom; nemi motozas utan szerencsere elengedtek. Ketoras repules nemi zotyogessel (jotanacs parosan utazoknak: ha a ferjed melle akarsz ulni, mondd a helyet foglalo utasnak, hogy lehanyod, ha nem cserel veletek), ujabb atvizsgalas – vajon mar tudtak a biztonsagiak, hogy hat kilo kes van nalunk, vagy csak terroristafejunk van? Husz perc busszal a vasutallomasra – egyetlen utas ult a buszon rajtunk kivul, de o vette a faradsagot, hogy (magyarul) elkuldjon minket es negy borondunket a vakok szamara fenntartott ulesrol – vagyis a tobbi harminc ules uresen allt…
 
egyora vonatozas a nagy holland raktarvideken, erkezes a metszoen eles oszbe – a szel majdnem lefujt a hidrol, pedig harom taska volt nalam…
Mikor a Dordtselaan 97. negyedik emeleten lehajitottam a malevos taskat a foldre (amibe Zitat rejtettuk, ha bujocskaztunk), hatarozottan ugy ereztem, ez a vilag vege. Megerkeztunk.
De a kimerultseg ellenere is ugy gondolom, minden jo uton halad. Haladunk… A lakas ugyanolyan lelegzetelallitoan gyonyoru (es soklepcsos), a lakotarsak eletrevaloak, Kati neni es Harri pedig… nos, szerintem mar minden ismerosuk ugy tudja, hogy reg elveszett unokaoccsuk tert meg hozzajuk. Remek vacsorat kaptunk, rengeteg jotanacsot, nyelviskolak cimet, valamint vazoltak terveiket velunk kapcsolatban. Lakascimbejentes, eletrajzok kuldese (altaluk javasolt) ettermekbe, nagy kozosvasarlasok, ilyesmi. Ngyonjolesett eza fogadtatas, bar tudom,nagy ara lesz meg(remelem, nem kell korulmeteltetnem elso kisfiamat…), es sosem fogom elfelejteni Kati neninek azt a faradtmondatat: nem akarod atvennitolem a szepsegszalont,oreg vagyok en mar ehhez…tudok egy egyeves kozmetikustanfolyamot…
Es zt hiszem, a legszebb az volt eddig, amikor madelelott bevasaroltam anelkul, hogy feloratkellett volna buszoznom… es kipakoltam a borondoket…
 
Irodott ez a bejegyzes korulbelul egy hete, de mostanaig nem volt erom begepelni. most, hibak javitasa nelkul itt hagyom, jatsszatok vele, mig at nem irom 🙂 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2010. szeptember
h K s c p s v
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: