meet me halfway

s akkor most elindul a visszaszerzem a ferjem-projekt! – hogy hol vesztettem el? nos, egyertelmu, hogy az egy egesz masik tortenet, es nem is fogom most elmeselni.
de: amikor az elado kislany sok szerencset kivant a boltban es nem pirultam el egy kicsit sem, azt hiszem, addigra megertettem, hogy tenyleg nem maradt mas valasztasom. ha mohamed nem megy a hegyhez…
es most biztos vagyok benne, hogy ezt kell csinalnom. mert mi mast tehetnek, panaszkodjak? elveszitenem a rajongoimat 🙂
semmi okom nincs panaszra. szep lakasom van (amikor a spanish connection epp nem garazdalkodik benne), egesz nap a magam ura vagyok, senki sem zavar, es az egegyadta vilagon semmi dolgom sincs. de: ez megorjit. hogy egesz nap egyedul vagyok, nincs kihez szolnom, nincs mit csinalnom. minden, amihez kezdek, haszontalan. naprol napra erzem, hogy szivarog az erom es a kitartasom. ezt erdemlem? ezert jottem ide?
na, ez jo kerdes. jelen pillanatban ugy tunik, azert jottem ide, hogy komolyan elhatarozzam magam a hazaseletre es vegre bevaltsam az igeretemet: orokkon-orokke. meg akkor is, ha tudtam, hogy nem lesz konnyu. mi masert lennek itt, ha nem azert, hogy parja legyek valakinek, aki engem valasztott? ez az egesz olyan izgalmas es nehez kihivas es fogalmam sincs rola, hova vezet, de ott akarok lenni a vegen… sokakkal beszelgettem rola, miert hazasodnak az emberek, es nem mertem sem kovetkeztetest levonni, sem sajat koncepciot alkotni. mindig azt csinaltam, amit a legjobbnak ereztem, mindig a hangok segitsegevel hoztam dontest, es az vesse ram az elso kovet, aki sosem tevedett. nem mentegetozom. tudom, mi a felelosseg, es tulajdonkeppen elvezem is. szeretek fonok lenni, ha mas nem, a sajat fonokom… es szeretem vallalni a kovetkezmenyet annak, amit teszek. ram nem mondhatja senki, hogy nem vallalom az arcomat. a kritika, az valami mas. nem szeretem, ha kritizalnak, mert en sem teszem masokkal.
s ha a szivem megszakad is, felolem mindenki azzal hazasodik ossze, akivel akar. tartom a szamat.
a legizgalmasabb az egeszben az, hogy erzem, mennyien tamogatnak. ertuk kelek fel minden nap, legalabbis ez az elso, amire reggel gondolok, amikor meg visszahuzna az agy. ez nem semmi, nem?
meg a levelek, amiket meg nem irtam meg… mert sokkal nehezebb, mint gondoltam. fenebe is, nem konnyu erosnek lenni napi huszonnegy oraban, heti het napon, teljesen egyedul!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2010. november
h K s c p s v
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: