“én ezt most meggyújtom”

két bárszék, aminek fémlábain hintázni is lehet. pizzaillatú konyha, friss, meleg, félhomályos. wiszkikóla kristálypohárban. kellemes vita a freddy mercuriy-george michael-robbie williams-háromszög körül. nem mintha ezt a figurát meg lehetne magyarázni valamilyen geometriai szabállyal, valahogy mégis működik: egyenként megszólalnak a rádióban.

a rádió az antikolt kalapdobozon áll, rendíthetetlen üzenetvivője a huszonegyedik századnak. ma körülbelül harmincszor kellett leírnom, hogy 2011… de legalább itt vagyunk.

hollandul bejelentkezni a városházán. időpontra jöttünk. az ügyintéző, aki vár minket, nem igazán tud angolul. hollandul sem. megkérdezem, franciául beszél-e. franciául válaszolja, hogy nem. mindent megtesz a regisztráció érdekében. mindent bemutatunk (megint), kitöltünk (megint), ő fénymásol (másfél hektár erdő pusztult el miattunk csak ma, nem számolva az ötven príma minőségű akvarellpapírt, amit tegnapelőtt hazahoztam) és magyaráz. lehet, hogy nem szokás, de kezet nyújtok neki. nagy, arab szeme riadt. kati néni keze messzire elér…

a lakás csillog-villog, most tényleg. kicsit ideges vagyok, mert az egyenruhájuk valóban riasztó. ketten vannak, egy kétméteres pasas és mögötte egy picike, rövid hajú nő. ő meg sem szólal egész idő alatt, csak a szeme jár ide-oda. a csöndes nőtől mindig tartok. kati néni mindent elmagyaráz, alig hazudik (khm), és néha összenézünk, mikor én is értem, egy lépéssel közelebb jutottunk… irigykednek a lakás miatt és keveslik a lakbért, de fehérek vagyunk, rokonok és nem naplopónak jöttünk. az utolsó kérdések (fogyasztok-e drogot vagy alkoholt nem vagyok-e terhes stb) föloldják a maradék görcsöket. aztán elmennek, és nem érzem úgy, hogy rosszul csináltuk volna. igaz, előtte másfél órán át számlákat hamisítottam, agyam egy kis zugában azzal a homályos gondolattal, hogy sosem szerettem a számokat. és visszaemlékeztem azokra a végtelen, félig angol, félig finn papírokra, amelyeket még talán le is tudnék rajzolni, fejlécestül. de hamarosan saját fejléces számlám lesz…

aztán, mivel elállt az eső, biciklivel mentünk a boltba, ahol petit megtámadta egy két év körüli csoki kisfiú. majd pizzát sütöttünk és, oscar legnagyobb bánatára (épp leszokóban van, a hosszúra nyúlt újévköszöntő miatt) kinyitottunk egy whiskey-t. peti most sárkányt készít viaszból. a zene még mindig szól. áttérek a rooibosra.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2011. január
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: