brandweer

…és amikor azt hinném, hogy biztonságban vagyok, mert senki sem érhet el, akkor robbantás ráz fel a töprengésből…remegve hívom a tűzoltókat, egy férfihang közli velem: tulajdonképpen ők csinálták a bulit. de azért kösz, hogy szóltam. a fekete füstben fényképezgető alakok tünedeznek fel. a gyerekek szórakoztatónak találják.

min is töprengtem? ez a legrosszabb a hirtelen ébresztőben; hogy az ember elveszíti a fonalat. persze, a hirdetés járt a fejemben. hogy mit ígértem, mit csináltam, és ki az, akinek joga van számonkérni rajtam, mit ígérek, mintha képtelen lennék észszerű döntéseket hozni. azt is tudom, hogyan írják, hogy “észszerű”, nem kell hozzá ellenőrzőprogram. nem kell, hogy valaki minden tettemet felülbírálja, és megtorolja. gyakorlatilag semmit sem teszek, csak élek. ez is bűn? ezért is bocsánatot kell kérnem? legközelebb majd jobban csinálom – fogadkoznom? életeket töltöttem azzal, hogy megtanuljam a leckét. és most, hogy TUDOM, jól csinálom, nem adom fel. nem leszek valaki más. valaki, aki parancsra engedelmeskedik, aki statiszta lesz egy előadásban, ahol ide-oda rángatják, aki fal mellett oson, hogy ne zavarja a nagyokat.

aki nem érti, vagy nem akarja érteni, az nézzen magába, és kérdezze meg: adott-e valaha is tanácsot kéretlenül? mondott-e ellent valakinek csak azért, nehogy kiderüljön, hogy nem neki volt igaza? támadott-e pusztán azért, hogy ne kelljen védekeznie? ítéljen el, aki fölöttem áll. csak nézzen a szemembe, és bizonyítsa be. ha be akar törni… vagy vegyen inkább egy lovat…

én nem haragszom senkire. reggel veszekedtünk a párommal (és most megint megpróbálkozik majd vele, hogy “ne teregessük ki a magánéletünket”, pedig aki olvas, az tudja, ez nem szól másról, mint a magánéletemről, és néhány apró hazugságról, haha). rettenetes érzés egyedül lenni egész nap, egyedül aludni és meggondolatlanságból megsebezve lenni. meggondolatlanság volt, hirtelen harag, ami sok embert olyan dolgokra kényszerít, amit egyébként szégyellnek. érdekes, a szégyen mint olyan civilizációs, mesterséges betegség. olyan, mint a rák. mi csináltuk magunknak és hagytuk elburjánzani, jóval a szükséges mértéken túl. az emberek nem tudnak vigyázni magukra, nem tudják kezelni szégyen- vagy szégyentelenség-érzésüket. veszélybe sodorják magukat és másokat is (hiszen társas lények vagyunk). én sem vagyok kivétel, hiába próbálok higgadt lenni, hiába próbálom lenyelni mindezt a mondanivalót, inkább kiadom magamból, de úgy, hogy ne fertőzzek meg senkit. tudom, hogy nehéz. mégis, csak akkor mondok ki hangosan valamit, ha előtte jól meggondoltam, és mérlegeltem, milyen hatást érhetek el. én nem hazudok és nem ígérek olyat, amit nem tudok betartani. nem is várok és nem is nagyon tűrök el ilyet senkitől. hiába, én is csak porból vagyok 😛

másokkal is veszekszem. és másoknak sem engedem, hogy darabokat tépjenek ki belőlem, csak azért, hogy saját hiányosságaikat eltakarják. békét

szeretnék.

3 hozzászólás (+add yours?)

  1. Apa
    ápr 14, 2011 @ 20:38:41

    Ezt nekem kellene értenem?

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2011. április
h K s c p s v
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: