mi történik?
féltékeny vagyok. nem gondoltam volna, hogy ez lesz, valahogy teljesen biztos voltam benne, hogy ismerem magamat. és mégis, amikor látom, hogy más nőket megnéz, tudom, hogy beszél velük, találkozik velük, ha belegondolok, hogy szétszakadt életünket mással próbálja összebogozni, megszakad a szívem. dühös vagyok magamra ezért; tényleg enyém volt a földkerekség legjobb pasija, és szeretett engem, és elrontottam. nem tudom, megérti-e valaha, hogy nem őt akartam elhagyni, hanem a fájdalmas helyzetet, amiben éltünk, vegetáltunk inkább. de persze most nagyon mérges és nem akar gondolkodni. én meg sápadok a gyötrelemtől, hogy már nem vagyok és nem leszek az élete része – hiszen azt hittem, ez az élet közös lesz. ahogy beengedett a falai közé, ahogy új felhőkre építettünk új várakat, ahogy küzdöttünk érte, hogy megmásszuk a hegyeinket, éreztem, hogy ez az, amit kerestem. és mégis csalódott bennem. mert én nem hazudok, mert én nem vagyok hibátlan. talán nem vagyok elég jó. vagy talán be kellene fejeznem a hülyeségeket
munkakeresés: a kezdeti optimizmus jellemző, mert még nem rúgtak belém elegen. még hiszem, hogy vannak értékeim, amiket mások is elismernek majd. és még bízom magamban, hogy amit tervezek, megvalósítható. <enter>
egy dologra jó volt ez a kegyetlenkedés: megmutatta, több közös vonás van bennünk, mint amennyiről eddig tudtam
ánosi juci 