munka/nem

még mindig semmi. a leghalványabb remény is elpusztult bennem ma. és ezt rettenetes így kimondanom, nekem, aki mindennek meglátja a jó oldalát. nem adom fel, amíg élek, de remény nélkül vajon van-e értelme csinálni?

hogy nincs más választásom? sosem volt… mindig csak azt csináltam, amit kellett, néha jól, néha rosszul. sosem kerestem más utat, mint amin járnom kell. és ide jutottam. annyira akartam ezt a munkát! annyira szerettem volna visszaszerezni azt a nőt, aki voltam, magabiztos, vidám, önálló… csütörtök reggel tízkor itt zokogok, pedig már zuhanyoztam, teregettem, fölporszívóztam a szobámat, reggeliztem, átnéztem a leveleimet. még mindig kész vagyok bármire, de csak nem jön! az elmúlt hónapban vagy hatvan cv-t küldtem szét, s tíz választ kaptam. tudom, hogy ez a normális, nem számítottam másra (volt már sokkal rosszabb is). de azt nem gondoltam, hogy egyedül kell végigcsinálnom.

hát már mindig ez lesz?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2011. június
h K s c p s v
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: