megbomlott minden, ami össze volt kötve; széthasadt, ami egy volt (ahogy a költő mondja, de ki vagyok én, hogy lopjak valakitől, hát inkább nem teszem). pusztába kiáltott, suttogott, homokba írt szavak keringenek az agyamban. fáj a fény és fáj az árnyék is, mozdulni nehéz, nem is muszáj, de valami lök, hogy keljek fel mégis, tegyek valamit, “történjen”, csak teremtsek valami illúziót, hogy tehetek valamit önmagamért. a jelen haldoklik, a jövő csak hazugság. a múlt pedig alattomos gyilkos
de nem szeretem a múlt időt. ragaszkodom az életemhez, s ami megtörtént, azt már nem vehetik el tőlem, de a múlt mégis csak teher. nem tudom és nem akarom megváltoztatni. nincs energiám másra, csak hogy elfogadjam. nem mentegetem, nem alázkodom meg. szabad vagyok, míg ver a szívem, ezt nem adom alább. ha nem tetszik, öljetek meg.
éltem valahogy, mindig egyedül, mindig úsztam az árral, néztem azokat, akik másfele úsztak, de nem volt, akinek a sodra eltérített volna. hagynom kellett volna? hol lennék most, ha egyszer-kétszer másra hallgatok? (nem tudom, de most itt akarok lenni) tágra nyílt szemmel néztem a színjátékokat, s egyszer csak meghallottam a “hangot”, ami azt mondta, megérkeztem. naiv voltam, ha azt hittem, örökké béke lesz és boldogság (őszintén, van olyan bolond, aki még hisz ebben?). de ez is csak múlt idő. tudtam, hogy a harcnak nincs vége, de döntöttem: vállalom.
csodálkoztok: nem léptem ki, amikor jó volt, miért lépnék most, amikor nem annyira könnyű? örök hűségre esküdtem, együtt mindennel, amivel az jár. nem fogok változtatni. nem tudom, hol alszom ma vagy holnap, de ebben biztos vagyok: nem táncolok vissza.
de összetört a világ; nemcsak az enyém. nem várom senkitől, hogy alkalmazkodjon hozzám, hogy kövesse a meggyőződésem, nem várom, hogy megértsen. csak fogadjátok el, akkor is, ha nem tetszik, s ti máshogy döntenétek. én nem prédikálok.
volt már ilyen? álltam már egyedül, két (sok) tűz között, megfosztva a támogatástól, véremet adva, hogy másokat mentsek? hát, a múltat nem lehet megváltoztatni…
holnap jön el a napja, hogy a BP hollandtudásomat tesztelje. ja, hogy nem tudok hollandul? néha áldozatokat kell hozni, kockázatot vállalni, ha eredményt remélek. nem hullik az ölembe semmi!
ánosi juci 