megbomlott minden, ami össze volt kötve; széthasadt, ami egy volt (ahogy a költő mondja, de ki vagyok én, hogy lopjak valakitől, hát inkább nem teszem). pusztába kiáltott, suttogott, homokba írt szavak keringenek az agyamban. fáj a fény és fáj az árnyék is, mozdulni nehéz, nem is muszáj, de valami lök, hogy keljek fel mégis, tegyek valamit, “történjen”, csak teremtsek valami illúziót, hogy tehetek valamit önmagamért. a jelen haldoklik, a jövő csak hazugság. a múlt pedig alattomos gyilkos
de nem szeretem a múlt időt. ragaszkodom az életemhez, s ami megtörtént, azt már nem vehetik el tőlem, de a múlt mégis csak teher. nem tudom és nem akarom megváltoztatni. nincs energiám másra, csak hogy elfogadjam. nem mentegetem, nem alázkodom meg. szabad vagyok, míg ver a szívem, ezt nem adom alább. ha nem tetszik, öljetek meg.
éltem valahogy, mindig egyedül, mindig úsztam az árral, néztem azokat, akik másfele úsztak, de nem volt, akinek a sodra eltérített volna. hagynom kellett volna? hol lennék most, ha egyszer-kétszer másra hallgatok? (nem tudom, de most itt akarok lenni) tágra nyílt szemmel néztem a színjátékokat, s egyszer csak meghallottam a “hangot”, ami azt mondta, megérkeztem. naiv voltam, ha azt hittem, örökké béke lesz és boldogság (őszintén, van olyan bolond, aki még hisz ebben?). de ez is csak múlt idő. tudtam, hogy a harcnak nincs vége, de döntöttem: vállalom.
csodálkoztok: nem léptem ki, amikor jó volt, miért lépnék most, amikor nem annyira könnyű? örök hűségre esküdtem, együtt mindennel, amivel az jár. nem fogok változtatni. nem tudom, hol alszom ma vagy holnap, de ebben biztos vagyok: nem táncolok vissza.
de összetört a világ; nemcsak az enyém. nem várom senkitől, hogy alkalmazkodjon hozzám, hogy kövesse a meggyőződésem, nem várom, hogy megértsen. csak fogadjátok el, akkor is, ha nem tetszik, s ti máshogy döntenétek. én nem prédikálok.
volt már ilyen? álltam már egyedül, két (sok) tűz között, megfosztva a támogatástól, véremet adva, hogy másokat mentsek? hát, a múltat nem lehet megváltoztatni…
holnap jön el a napja, hogy a BP hollandtudásomat tesztelje. ja, hogy nem tudok hollandul? néha áldozatokat kell hozni, kockázatot vállalni, ha eredményt remélek. nem hullik az ölembe semmi!
ánosi juci 
aug 25, 2011 @ 21:55:02
Lehet, hogy a jelen halódik – én nem tudom – de a jövőjét mindenki saját maga irányítja.
A múlt? …megszépül, Sokan vannak úgy vele, hogy csak a szépre emlékeznek. (Igaz, leginkább azok vannak így vele, akik a jelenben már rendben vannak.)
Nem tudom, más hogy van vele, de nekem fontos volt, hogy kitartsak az általam kigondoltak mellett. Ez nem azt jelenti, hogy nem csináltam hülyeségeket, de pl. a magánéletben sokat számított azoknak a véleménye, akik közel álltak hozzám, vagy a munkában azokra is hallgattam, akikről úgy gondoltam, hogy jól dolgoznak, és segítő szándékúak – tudom (érzem), hogy sokat változtam (jó értelemben). Ha valamit nem jól csináltam, nehezen ismertem be, de idővel rájöttem, hogy nyugodtan kérhetem azoknak a segítségét, akikben hiszek – ha van ilyen. Ezzel az ember nem veszíti el az önbecsülését. Én még most sem szégyenlem (túl az ötvenen), ha valamit tanulhatok a környezetemtől.
Te fiatal vagy, sok jó vár még rád!
A múltat nem lehet, és nem is kell megváltoztatni. Előre kell menni! Ismered magad, a kondícióidat. Világot láttál, sokat tapasztaltál, sokat tudsz már. Hallgasd meg mások véleményét, tanácsait, szűrd meg őket, és használd azokat, amelyekről azt gondolod, hogy jók. Aki nem hiteles előtted, annak a véleményét felejts el, ne rágódj rajta. (Vagy dühöngd ki magad jól, azután lépjél tovább.)
Örök béke – nem e földön található. Lehet küzdeni, úszni az árral, zuhanni …
lehet fent és lent lenni. Lehet boldogulni! Lehet újra kezdeni! Nem lehet feladni!
Puszi
aug 30, 2011 @ 10:58:57
valami bug van a rendszerben, hogy ilyen sokat ült a hozzászólásodon a moderátor – de végre, itt van!
lassan hivatalos megerősítésre lesz szükségem azzal kapcsolatban, elment-e a józan eszem, de addig is tartom magam 🙂 úgy tűnik, most az a sorsom, hogy a szeretteimet bántsam, s mivel ebbe nem akarok beletörődni, befogom a számat és inkább átírom az egészet 🙂