jön a gólem… emlékszem még, a gonosz anti lakásában hogy’ ültünk a hajdú mosógép fölött borival, várva a katasztrófát, felkészülve a világ megmentésére… és most visszatér a mosógép-szörny!
aljas módon támad; reggel hétkor már bokáig érő víztócsa fogad a fürdőszobában. nem sírok, nem csapkodok, ronggyal fölszedem a pocsolyát és átterelem a lefolyóba. megkeresem a hiba forrását és megpróbálom megszüntetni. nem sikerül. forrás nyelvet ölt rám, de én nem adom fel, a rozsdás konzervdobozt elhelyezem a csap alatt és mehet a móka!
ruhák a gépben; mosószer a tartályban; program – vacillálok: négyes vagy ötös, melyik a nyerő szám? – beütve; ja, és a hosszabítót elvezettem a plafon mentén, hogy áram is legyen, szóval indulás! kellemes meglepetés: ahogy becsapom az ajtót, a gép rögtön beindul; korábban ököllel kellett nyomatékosítanom szándékaimat…
elhatározom, hogy nem hagyom el az őrhelyet, míg az utolsó hörgések el nem halnak a gép gyomrából, letelepszem a zuhanyzó szélére és szuggerálni kezdem a ruhákat. tisztuljatok, babáim! közben próbálom hasznossá tenni magam, pl lemosom a lakkot a lábkörmömről, de karnyújtásnyinál messzebbre nem merek eltávolodni a kifolyócsőtől, így a reggeli program már nem is kérdés. nézem a tetőablakon túl áramló felhőket, gondolatban megfőzöm az ebédet (krumplifőzelék fasírttal), de többnyire inkább szorítom a gégecső végét és igyekszem nem pánikba esni, amikor megindul az áradat és – természetesen – felülmúlja a lefolyó kapacitását. ismét. kibuggyan az iszapos-szmötyis vízhullám, bekúszik a lábam alá, a mosógép alá, a falakra támad. fölrántom a csövet, és láss csodát! a szökőkút megszelídül, a víz visszahúzódik. győzelem! még párszor elvégzem ezt a műveletet, közben folyamatosan ellenőrzöm hátul a csöpögést. a szemem a mosógép kijelzőjére tapad, ahol a tárcsa csigalassúsággal kúszik a stop jel felé… alig hiszem el, mikor a forgás leáll, a ruhák a dob aljára zuhannak. vége van!
a teregetés csak ujjgyakorlat, kiszórom a ruhákat a fügefa árnyékába (igaz, végig valami gyanú settenkedik az agyam mélyén, hogy talán mégis a másik programot kellett volna választani, de már nem tudom, melyik volt az…), és elhatározom, csakazértsem veszek lavórt. nem hagyom magam!
ánosi juci 