dalszöveg

Azt, mi engem hozzád köt, én nem érzem, csak felfogom,
Megpróbáltam másképp, de tényleg, hidd el nem tudom.

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél,
Ez a dal, mikor mi hallgatunk, úgyis örökre beszél…

Némán akarok állni, ha már ezt elmondtam Neked,
Megsüketülni gyorsan, ne halljam, mit tettem Veled.
Megvakulnék inkább, ne lássam könnyben a szemed,
Végül meghalnék, hogy visszaadjam újra az életed!

Tudom, a múltat jobbnak látod, és talán szebbnek a holnapot,
Valami mélyen legbelül itt bennem mégis elfogyott…

Az idő lesz, mi szétmorzsol, mint sziklákat a szél,
Ez a dal, mikor mi hallgatunk, majd örökre beszél…

Olyan ez a szöveg, mintha hiányozna az eleje. A történet lényege… Hát most elmondom, rám senki ne mondja, hogy alamuszi vagyok.

boldog voltam nagyon, sokáig, nem vakon, hanem őszintén, életemben először felnőttként, jövőmért felelősségel. de egyedül voltam, és nem azért, mert ő sosem ért rá velem lenni. dönthetett volna másképp, de nem tette és nem hibáztattam őt egyetlen percig sem, most sem teszem (nem ezért van, hogy nem tudok hozzá beszélni, nevén nevezni őt). egyedül voltam, mert nem értettük egymást, hiába akartuk ugyanazt és ugyanúgy (ritka alkalmak voltak ezek), valahogy sosem működött. végül elfogyott minden erőm, csak annyi maradt, hogy utoljára a szemébe nézzek és megmondjam: elmegyek, mert ami van, az nekem nem elég, és nem adhatok magamból többet, hogy abból visszaadjon nekem valamit.
persze nem sikerült jól csinálnom. nem tudtam azonnal mindent felégetni, eltemetni, hátat fordítani addigi életemnek, mert nem vagyok jó színész és mert nem tudok hazudni. rossz lehetőségek között kellett a lehető legkevésbé rossz döntéseket hoznom, és közben – pillanatokra – megláttam, milyen vékony jégen járok. megrettentem, beszakadtam, a fagyos vízbe zuhantam.
elégszer megaláztam magam, már nem mentegetőzöm többet.

vagyok, aki vagyok, teszem, amit teszek. szólnék, de nem tehetem. sosem leszek szabad (azt mondja a könyv, amíg magamnak meg nem bocsátok, de én nem ezt a filozófiát követem, akkor sem, ha még falakba ütközöm). előbb-utóbb leomlanak a falak, akkor már nem fog számítani, vérzik-e a fejem.
Lehet, hogy ő megváltozott, de én már nem változom. valami bennem nem hagyja… talán az vagyok én… aki szereti azt a férfit, de nem tud vele élni, mellette élni pedig nem akar.
s az is én vagyok, aki saját létét nem másokhoz képest határozza meg. emiatt bocsánatot kérek attól, akit bántottam, de nem térek le az útról, amin járok, akkor sem, ha ő nem jön velem.

De valójában nem erről akartam írni, hanem arról, mit jelent nekem ez a szöveg – jobban mondva a szöveg előzménye, a meg nem fogalmazott mondanivaló.
Tulajdonképpen csak ma reggel, a vonaton jöttem rá a “lényegre” (milyen jó szó…, akár “izét” is írhattam volna) – a bejegyzés fentebbi része kedd délután készült, a mostani pedig szerda délelőtt – csak a főnököm rá ne jöjjön 🙂
Amit gondolok: tudtam, mit teszek akkor, amikor elköltöztem, tudtam, hogy fájdalmat okozok, és többé-kevésbé azzal is tisztában voltam, hogy ezúttal nem tudom, nem akarom visszacsinálni (még ha időközben rossz útra is tévedtem). de nem azért döntöttem így, hogy fájdalmat okozzak. úgy éreztem, nincs más választásom, ha meg akarom óvni önmagam a további pusztulástól és őt a hazugságoktól. mindez nem jelenti azt, hogy “mindennek vége”. Mert akkor is tudtam, s akkor sem kapálóztam a tény ellen, ami azóta bebizonyosodott (ha addig nem is lett volna nyilvánvaló, mindazok után, amiket egymás mellett átéltünk): mi ketten örökre összetartozunk. jöhet bárki, bármilyen távolság vagy egyéb próbatétel, jöhet halál (hiszen ő megmondta, hogy akár halottnak is tekinthetem, ha nem tudok vele élni), nem szakad meg a kötelék köztünk. éreztem már ilyet korábban, tudom, hogy nem csak képzeltem, de persze fájdalmas – és bizarr módon egyben megnyugtató – volt a felismerés. ezen a földön, ebben a testben, még ha többé nem is találkozunk, akkor is társak maradunk.
Amíg élek, hálás leszek Istennek azért, hogy megteremtette a szeretet erejét, aminél nagyobb hatalom nincs.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2013. július
h K s c p s v
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: