otthon, édes

Idilli vasárnap este, chips, sör és ketrecharc műsoron (előbbiek elfogytak, mielőtt a film leért volna a netről, de ez csak azért van, mert nagyon lassú a net).
Odakint tele torokból szakad az eső, meleg, párás a levegő, Cirmi a konyhaablakban kuporog.
Idővel a szoba levegője egyre jobban telítődik csatornaszaggal – eső idején mindig így van ez, ne várjunk túl sokat az alagsorban -, úgy döntök, gyertyát gyújtok, mert az megy a műsorhoz (meleg fényben jobban csillog a vér). A belső szobában nem tartunk gyufát, mióta Kakas bejáratos oda, elindulok kifelé, hogy keressek valami tüzet.
Ahogy kinyitom a belső ajtót, mintha csak jelre várt volna, sötét folt kezd felém kúszni a konyha felől. Torkomon akad az épp megkezdett mondat.
Víz, közli Dani, amikor kiugrik és felkapcsolja a villanyt. Ja, azt én is látom. Érzem is, amikor a szőnyegre lépek, a sötét folt gonoszul csillogni kezd és kis tócsát épít a lábam köré. Pillanatokon belül patakok indulnak a belső szoba felé. Ami a kezünk ügyébe akad, azt menekíteni próbáljuk – számítógép alja csöpög, hosszabbítók szintén, érmekatalógusok, hivatalos levelek alja hullámosodik, könyvek pusztulnak…
Miután rémülten látjuk, hogy a zuhanytálcából koszos víz örvénylik felfelé, Dani úgy dönt, fölmegy a fönti lakásba. Rossz, nagyon rossz ötlet – ahogy kinyitja (inkább kitolja) az ajtót, az udvaron békésen gyülekező víztömeg bezúdul a húszcentis küszöb felett. Ajtó vissza, telefon elő. A tűzoltók nem jönnek, amíg el nem áll az eső.
Ez a hír annyi erőt ad, hogy sikerül szinte minden tárgyunkat viszonylagos biztonságba helyezni az immár bokáig érő víz elől. Kivéve a franciaágyat, aminek szövet és pozdorja az oldala… a ruhásszekrényt, aminek csak az alsó fiókját tudtuk kirángatni… a lábon álló asztalokat és polcokat…padlószőnyeget…
Rövid ideig tartó elmezavar folytán megkíséreljük vödörrel (!!!) kimerni a vizet az udvarból, mondván: ha ott nincs uszoda, a barlang is megmenekül. Esélytelen, és ezt most a szó legszigorúbb értelmében kell érteni. Térdig állok mezítláb az áradásban, körülöttem húszkilós virágcserepek úszkálnak, fél pár cipők-papucsok bukdácsolnak, a mosókonyhában őrizgetett ásványvizes flakonok beborítják a feketeség tetejét.
Rövid tanakodás után mégis visszanyomulunk a szobába és megkezdjük a vízgyűjtést. Körülbelül félóra után a csatorna szelleme megkönyörül rajtunk, így már nem az utcai lefolyóhoz kell kicipelni a vödröket, csak a fürdőszobába.
Miután az eső elállt, és a tűzoltóság semmi jelét nem adta segítő szándékának, folytattuk a mókát. Éjjel egyig tartott…
Jelenlegi szállásunk (ahol kipihenni próbáltam a vacogást, derékfájást, kezdődő izomlázat és felkészülni a másnapi munkahelyi vizsgára) az étkezőben van, a ruháink zsákokban, mindenünk egymás hegyén-hátán a csatornaszagú barlangban, a mosókonyha berendezése, szőnyegek, szétázott maradványok a táncparketten az udvaron. Utálom.
Az új lakás munkálatai még vagy egy hónapig tartanak.

1 hozzászólás (+add yours?)

  1. mau
    Júl 30, 2014 @ 20:40:27

    Drága Nővérkém!

    A szívem szakad meg!
    Kitartás! Lélekben veled vagyunk!
    Puszi! és boldog névnapot!!!!
    “ürcsi”

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2014. július
h K s c p s v
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: