kézműveskedés

elkezdődött, gondoltam magamban, mikor végignéztem a káoszon. hivatalosan is depressziós vagyok. but, guess how, nem kényszerevésben és gyógyszerek rendszer nélküli kapkodásában nyilatkozik meg a betegség, hanem pótcselekvésben.

míg csak feküdtem az ágyban, alattam hideg beton, fölöttem alacsony mennyezet, körülöttem állandó barlangi félhomály, azt terveztem, színenként kiválogatom a gyöngyöket. majd fojtott hangon nevetni kezdtem ezen az ötleten. az egy dolog, hogy beteg vagyok, nem kéne ezt akarattal tovább súlyosbítani… így gyűrű- és fülbevalókészítésbe fogtam. kicsi gyöngy, nagyobb gyöngy, akril, swarovski, horgászdamil, modelldrót; régi barátok bújtak elő a hobbis szatyrom mélyéről. miközben ott görnyedtem a billegő lábú asztal mellett a barlangban, gollam fintorgott rám a monitorról (állandó társam, ha danó távol van), nem kellett gondolkodnom, magamat sajnálnom, magyarázatot gyártanom létem haszontalan minőségére.

közbejött ugyan két hónap “munka”, de ez az időszak csak megerősítette bennem a tökéletes értelmetlenség ízét, melyet minden reggel újra és újra a számban éreztem, így terápiának korántsem volt nevezhető. a gyöngyfűzés pedig nem volt elég. szeptemberre már javában zajlott a lakáskodás, és ez lefoglalt ugyan, de valljuk be, nem kimondottan egészséges lélekre vall, ha az ember örömét leli benne, ha reggel nyolctól délután ötig felnőtt férfiakat zaklat mindenféle felújítások címén. nem is élveztem, főleg mikor a festő már nem vette föl a telefont, mert nem merte bevallani, hogy semmit sem végeztek el az elvállalt munkákból…

lényeg a lényeg, új programot kellett találnom magamnak. ekkor jöttek a szekrények… a lomtalanításkor kimentettem a lakásból két gyógyszeresszekrénykét, akikkel előző gazdáik nagyon mostohán bántak. megsajnáltam őket és magamban megfogadtam, szebb jövőt biztosítok nekik. persze nem csak az önzetlen jószándék vezérelt, némi önzés is vezette a terveimet, hiszen a bútorok felújítása komoly fizikai munkát is jelent, továbbá (jobb híján nevezzük így) kreativitást is igényel, így reménykedtem benne, hogy segít karban tartani, míg jobban nem leszek. mit mondjak, sikerült, azt leszámítva, hogy buznyák minden alkalommal (tettetett) röhögőgörcsöt kapott, mikor ténykedésemet meglátta, és sosem hagyta szó nélkül a dolgot. általa “tanács”-nak nevezett megszólalásait kétségtelenül a vegytiszta rosszindulat és gyermeteg piszkálódás ihlette, de buznyákot nem a kedvességéért szeretjük, úgyhogy szavait többnyire eleresztettem a fülem mellett. bevallom, volt néhány gyenge pillanatom, mikor a kezemben megremegett a húsvágó bárd, és önkéntelen mozdulattal hajításra emeltem a karom, de (tudva, milyen pocsék célbadobó vagyok) nem kockáztattam meg, hogy buznyák helyett az ablakot vagy valamelyik macskát találjam el.

s hogy minek kell húsvágó bárd a bútorfelújításhoz? nos, az úgy volt… hogy valaki (gondolom, a megboldogult kati néni, aki bizonyára remek kézművesnek hitte magát, vagy mégjobban megboldogult férjura, aki az emlékek szerint mérnökember volt) jó ötletnek tartotta a fehér lakkfestékre négy ÚJABB réteg fehér lakkfestéket rákenni. erre a khm unprofessional cselekedetre akkor derült fény, mikor kromofággal megpróbáltam lemarni a besárgult, repedezett, penészedésnek indult fölső réteget, s az nemhogy nem jött le, de gúnyosan nyelvet öltött rám. ezen feldühödve bizony bárdot ragadtam, és a lehetőségekhez képest fellazított rétegeket szépen lefaragtam. több napos reszelés és csiszolás után a felületet festésre alkalmatlannak minősítettem, és a dekupázs mellett döntöttem, mert 1. rettentően elfáradtam és 2. úgy ítéltem meg, nem fog ártani egy plusz védőréteg a szekrényeken. innentől csak ujjgyakorlat volt a minták elrendezése és felvitele, valamint a maradék lakk eltávolítása az ecsetről, asztalról, ujjaimról stb. kicsit aggódtam ugyan, hogy az elöregedett fa hogy viseli a barlang párás levegőjét, de nem lett baj.

a felújítás pótcselekvés voltát mutatja, hogy a szekrényeknek még nincs helyük, a kamrában várják a lakásavatót. ettől függetlenül elégedett vagyok velük. legalább nekik legyen jó..

.IMAG0969 IMAG0970 IMAG0971 IMAG0972 IMAG0973 IMAG0974 IMAG0975

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2015. január
h K s c p s v
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: