Hisztis volt, talán fáradt, nyűgös a náthától és a hetek óta tartó folytonos feszültségtől. Érzi, hogy valami rossz történik, talán tudja is, mi, de azzal is tisztában van, hogy nem tudja ezt a helyzetet megváltoztatni.
Nem adok puszit. inkább elfutok, közölte velem érkezéskor, és minden egyébben is alkudni próbált, főként azért, hogy amint beleegyezett valamibe, rögtön meggondolja magát. Végül buznyáknak elege lett, és betette őt a kiságyba. Itt egészen addig nyugton maradt, míg apja vissza nem ült az asztalhoz. Akkor kizsarolta, hogy a hátát simogassa…
Folytatni próbáltuk a beszélgetést, amelybe buznyák is bekapcsolódott – a maga módján, teszem hozzá.
-…és tudjátok, mit művelt a tescoban, végig ordított, az emberek azt hitték, eltört valamije vagy kínozzák. Amikor meg kivettem a kocsiból, egy percig nem figyeltem oda, erre leguggolt a polc mellé, felrehúzta a pelenkát és odacsorgatott.
-Ezt most találtad ki – reagáltam azonnal, gondolkodás nélkül.
-Így van, ahogy mondom – bizonygatta ő.
-Nem igaz!
-Ez igaz – közölte coquette a kiságyból, szájában cumisüveggel.
ánosi juci 