csak egy átlagos, esti műszak előtti, uzsonnázós beszélgetés
említette, hogy benézett a lenti edzőterembe, miután a cimborájával a téren voltak.
– spud állandóan azt ecseteli, mit meg mennyit kell enni, mi hogyan szívódik fel, meg fehérje, meg tápanyagok, meg gyulladáscsökkentő meg ilyenek
– de ez fontos, te is tudod, egy csomóan vannak, akik nem ehetnek mindent
-ja, neki is tejallergiája van, ami öröklődik, de azt mondta, mióta gyúr, meg odafigyel magára, azóta nem szed gyógyszert sem, két éve
– látod, eldöntötte, hogy nem akar beteg lenni (itt már gonoszul nézett rám a tányérja fölött, felkészülhettem volna rá, hogy valami történni fog)
– jaja, értem én, de akkor is, állandóan jön a tápanyagokkal meg hogy nem szabad cukrot enni, barnát sem… akkor fölvetettem neki, hogy talán nem ilyeneket kéne olvasnia, hanem mondjuk romantikus női regényeket vagy klasszikus orosz irodalmat…
ekkortájt történt, hogy a hűtőre ragasztott jegyzetfüzeten megjelent: “Danó itt járt, és nyitogatta a hűtőt”
ánosi juci 