speechless

it’s over, isn’t it?

I didn’t dare to actually form the question but there was no need at all. I knew it. To be honest, i knew it for a few days earlier but i was too tired to think of it. But now, when i put down the phone, with the last sounds of ‘goodbye’ echoing in my ears, I knew for sure.

It was like cutting a paper in two – one half in your hands, virgin and shiny, and the other half slowly lingering to the ground, being covered with mud.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2015. augusztus
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: