makeup

tudom, mindig alábecsülöm az embereket. viszont emiatt néha kellemesen csalódom és/vagy újabb elgondolkodtató tapasztalatokra tehetek szert.

holland törzsvendég, rendőr vagy magánnyomozó vagy valami ilyesmi. tényleg félretettem az előítéleteimet, kedves voltam, mosolyogtam.

diskuráltunk, hogy sör vagy bor, elkezdte ecsetelni, hogy bizonyos kor után a sör jobban hizlal, és

• mondd, hány éves is vagy?
• tizennyolc (reflex, gondolkodás nélkül, szemrebbenés nélkül tudom mondani és a megfelelő arcot vágni hozzá)
• értem, így már értem, akkor nem csoda, hogy a sört jobban szereted, még bármennyit ihatsz
• oké, ez kedves, köszönöm, harmincegy éves vagyok

megtorpan, láthatóan nem tudja elég gyorsan feldolgozni ezt az információt, hiszen hazudtam neki, amit ő kétkedés nélkül elhitt, most rajtakaptam, hogy nem figyelt/nem érdekelte a válasz/nem tudja, hogy néz ki egy tini. de hamar magához tér és olyan találatot visz be, amit egy ideig nem felejtek el

• ahhoz képest, hogy harmincegy vagy, meglehetősen jól nézel ki!

végül a biztonság kedvéért akkora borravalót hagy, hogy valóban elszégyellem magam. a hollandok nagyon kedvesek. és remek a humorérzékük

Hírdetés

into the void

this afternoon (yesterday, i mean) i came to work on high heels. Actually, not heels – they’re just a few centimetres on a plateau but while walking on the way, i heard the heels clattering like little hammers. For the shortest dress i dare to wear in public, they seemed to be rational accessories.

to tell the truth, it was the sound i really needed…something to feel strong… screaming to the phone – don’t dare to leave the city or I’ll kill you! go home and stay there! – well, wasn’t the best start of a long night shift… First of all, i wanted to curse julian the genius who texted me about the news from the border (not if i wasn’t concerned anyway) but he was unavailable and i had more important tasks than to wait for him to give a sign. plus, it was not his fault…that i realized only today how people are misled by the governement, the media and the migrants as well. i’m pretty sure we can’t stop the war but… really, could we use our energies to prepare instead of searching for someone to blame…?

during the night, i had the opportunity to watch the leaders of one of the leading political partie (khm…) spending their free time. was disgusting…dano suggested to invite the head to our flat (he was like ‘I want to talk to him about the coins’) and i had to ask him WHY should we let him in…? but thank you for making me smile, i really needed it…

my legs are still trembling but i know i can make it… i canwalk home on my high heels, in the shortest dress i dare to wear in public and feel beautiful ‘coz i have to…

Day off

After night shift

Three hours of sleep

Two layers of make-up

A chocolate cake

A pink painkiller

Still feel loved

a mi munkánkban sok a pszichológia

az egyik megfenyegetett, hogy elveszi az életemet, amiért nem erkélyes szobát kapott (nem olyat foglalt, megnéztem a visszaigazolást), mondván, rettentő fáradt, dohányozni akar és lezuhanyozni – a kettőt egyszerre? vagy az erkélyen? vagy ott akar aludni? vagy mivaaaan???

a másik fél órán át ordított velem, hogy az összes munkatársammal együtt idióta vagyok, amiért két elveszített csomagját nem vittem föl időben a szobájába (rossz nevet és szobaszámot adott meg) és nem vettem föl a telefont, amikor hívott (hallottam, hogy az éttermet hívja valaki, miután kikerestem a megfelelő lakó szobaszámát és a két böhöm táskával a lift felé nyomakodtam) plusz a british airways-t is föl kellett ébresztenie. who cares, de most komolyan?!

a harmadikról nem is beszélve, aki váltig állította, hogy a parkoló bejáratánál nincs “RECEPCIÓ” feliratú csengő, miközben a “RECEPCIÓ” feliratú csengő folyamatosan csengett…

megnéztem, nincsen telihold.

figyelembe véve, hogy a tegnapi napot (azt részét legalábbis, ami alatt nem a migrénnel folytattam szélmalomharcot) is csomóba kötött gyomorral töltöttem, komolyan remélem, hogy terhes vagyok, különben nem lesz mire fognom ezt a rettenetes ingerültséget és azt kell hinnem, a főzés képessége mellett egyéb, hasonlóan fontos képességeimet is elveszítettem (pl:optimizmus, vidámság, higgadtság)

akárhogy is, a hideg közelít. nagyon gyorsan pénzt kell szereznünk, hogy csokoládékészleteinket feltöltsük.

bennem élsz

Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés

(I remember when he told me he was to leave me alone, always. I remember how my stone heart broke into tiny little pieces of rock, hurting and bleeding my poor soul. I remember the clarity of reconnaissence and i decided to let it happen)

megpróbálom néha szavakkal is kifejezni, bár tudom, mindig azt tanítja, tetteink és nem szavaink mutatják meg, kik vagyunk – néha úgy érzem, őt a világon a legerősebb anyagból gyúrta az Isten, és aztán nekem adta őt, hogy megtanuljam, mennyire formálható vagyok. hát dolgozom rajta… akkor is, amikor rájövök, itthon felejtette a lakáskulcsát, és soha, még soha nem tudta megmondani, mikor ér haza, ha egyszer elindul… így ébren várok, semmi más dolgom nincs (hiszen az övé vagyok) és felismerem a lépteit még innen, a harmadik emeletről is… és nem számít, milyen fáradt vagyok, amikor megérkezik (hiszen az övé vagyok), megtettem és megteszem akárhányszor csak kell. mert megengedi… hogy ne csak tetteimben, de szavaimban is létezzek, önmagam legyek, mert tudja, ki vagyok és tudja, hogy az övé vagyok, mert elfogadott engem, hallja a hangomat és válaszol rá.

lehet, hogy az ok-okozat valahol összeér, de már nem keresem.

éjjel háromkor, ha kezét fogva alszom el, és hétkor, ha így ébredek, akkor is fölkelek és megteszem akárhányszor

egyszer megkérdeztem juliant, a zsenit, mit tenne, ha megkapná, amire vágyik. azt felelte, még többet akarna. kedveltem őt, mert bátor és okos, de az álmait nem tudtam követni. túl messze járt a földtől

it still hurts when i run into a wall and crash my head but i can’t stop doing it. it would be like telling the waves not to run to the shore. Every time i feel like missing him, i just remind myself of what he told me about falling in love. i knew he wasn’t lying.

Burning sunset over the city

Azt ígértem, boldogabbá teszem az életedet.

Te azt mondtad, magamra fogsz hagyni.

Megtettük? Nem tudom még, de ha így lesz, én elfogadom.