crowded house: when you come

köszönöm

When you come across the sea
Me like a beacon, guiding you to safety
The sooner the better now
And when you come
The hills will breathe like a baby
Pulled up, heaving from the bottom of the ocean
The sooner the better now
And when you come to cover me
Fresh with your kisses
Fresh like a daisy chained up in a lion’s den
I’ll know you by the thunderclap
Pouring like a rain of blood to my emotions
And that is why
I stumble to my knees

And why, underneath the Heavens
With the stars burning and exploding
I know why I could never let you down
When you come

When you come like an iceberg float in darkness
Smashing my hull send me to the bottom of the sea
I should know you better now
And when you come, your majesty to entrap me
Prince of light receding
The sooner the better now
And when you come to cover me
With your kisses hard like armour
The sooner the better now
I’ll know you by the thunderclap
Pouring like a rain of blood to my emotions, hey
And that is why
I stumble to my knees

And why underneath the Heavens
With the stars burning and exploding
I know why I could never let you down

She came out of the water
Into my horizon
Like a cumulo nimbus
Coming in from the distance
Burning and exploding
Burning and exploding
Like a slow volcano
When you come
Cover the ground with ashes, with ashes
Baby, when you come
Nothing changes, now
When you come
Burning and exploding
When you come
When you come

friendship

i have male friends. some of them are married. i choose my friends very carefully (or, i must say, they choose me). but i don’t want to sleep with them. and i don’t feel the urge to scream every time when i see their decent wedding-ringed finger.

and i might wait for them to call me from time to time, just for the fun of it (if there’s nothing important we need to discuss, dinners, babysitting etc) but i don’t feel the sweet satisfaction flooding in my mind when i hear their voice.

that’s about friendship

Have

Have some pride, girl! Or, at least, pretend to have some…

back to basics: aljas töprengések reloaded

össze kellett számolnom, hány napja nem aludtam, mert nem értettem, miért nem bírok kimászni a (3) takaró alól…

egy hét… egy hete aludtam ki magam utoljára, egy hete volt, hogy regenerálódni tudtam testben-lélekben. van mit behozni…

de tudom, innen csak felfelé visz az út, ennél kimerültebb nem lehetek (dehogyisnem!). ma fél nyolcra értem haza és a zuhanyzásnak már a gondolatával sem játszottam, csak magamba döntöttem fél flakon joghurtot, fogat mostam és fölvonszoltam magam a hálóba. másfél órát vacogtam két takaró alatt, mire dadó megszánt és adott egy harmadikat (az ágy mellé volt készítve, de nem volt erőm kinyújtani érte a karomat). így vegetáltam még egy órát, hallgattam a szomszéd építkezés és/vagy spanyol lányok hangjait (szerencsére nem csak váltásban dolgoznak, így néha szerencsém van full hd-ban hallani mindkét oldalt). félálomban azt gondoltam, némi táplálék jót fog tenni, így lekommandóztam a konyhába müzliért, elszörnyedve tapasztaltam, hogy a három kiló gomba még mindig nem pucolta meg magát és erről eszembe jutott a halom vasalnivaló, a szennyes ruhák a fürdőben, a cipőtisztítás és… azonnal visszamásztam az ágyba.

gyűrűk ura végtelenített változat, telefonon játszás, szex… ezekkel telt a délután… és a napnak még nincs vége

tegnap előre megfontolt szándékkal nem hagytam magam sokáig aludni, mondván: majd délután… úgyhogy a takarítással, vásárlással és főzéssel töltött délelőtt után meglepve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem tudok aludni, ellenben hullafáradt vagyok. az esti műszak szerencsére élménydús volt, hajnali háromig a takarítógép süvítését hallgattam.

szerdán (azt hiszem, ez volt az a nap, amikor elvesztettem az időérzékemet) migrénnel keltem (köszi, kedd este…), esélyem sem volt normál módba kapcsolni.

kedden hajtás volt, mérsékelt tempóval, de folyamatosan, estére így kellemesen megfájdult a fejem (azzal a fajta fájással, ami elhiteti az emberrel, hogy ez nem migrén, el fog múlni, minden rendben lesz, fogok tudni enni, beszélgetni, gondolkodni, majd félúton hazafelé rájövök, hogy át lettem verve a palánkon)

a hetet pedig azzal alapoztam meg (nem, nem a lábujjtöréssel, az csak cukorszórás volt a dermedő csokikrém tetején), hogy hétfőn ikeába mentem. budapest… önmagában energiagyilkos, mióta nem lakom benne, nem szeretjük egymást. hiába sütött fényesen a nap, hiába mutatta magát tisztának a város, semmit sem hittem el neki.

a hétvége csodálatos volt. és kimerítő

holnap viszont… holnap sem alszom, coquette reggel nyolckor érkezik, szőkebaba kilenckor, addig legalább ébren kell maradnom.

az idő hidegre fordult, reggel kimentem a tiszához, a nap a fák között bujkált és rózsaszínre festette a parton nyújtózkodó házfalakat. a lélegzetem ködösödött, a kezem zsibbadt (persze, a fáradságtól), de szeged így is gyönyörű

be kell fejeznem, mielőtt elfelejtem, hogy ennek így semmi értelme

napok

2015. október
h K s c p s v
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...