back to basics: aljas töprengések reloaded

össze kellett számolnom, hány napja nem aludtam, mert nem értettem, miért nem bírok kimászni a (3) takaró alól…

egy hét… egy hete aludtam ki magam utoljára, egy hete volt, hogy regenerálódni tudtam testben-lélekben. van mit behozni…

de tudom, innen csak felfelé visz az út, ennél kimerültebb nem lehetek (dehogyisnem!). ma fél nyolcra értem haza és a zuhanyzásnak már a gondolatával sem játszottam, csak magamba döntöttem fél flakon joghurtot, fogat mostam és fölvonszoltam magam a hálóba. másfél órát vacogtam két takaró alatt, mire dadó megszánt és adott egy harmadikat (az ágy mellé volt készítve, de nem volt erőm kinyújtani érte a karomat). így vegetáltam még egy órát, hallgattam a szomszéd építkezés és/vagy spanyol lányok hangjait (szerencsére nem csak váltásban dolgoznak, így néha szerencsém van full hd-ban hallani mindkét oldalt). félálomban azt gondoltam, némi táplálék jót fog tenni, így lekommandóztam a konyhába müzliért, elszörnyedve tapasztaltam, hogy a három kiló gomba még mindig nem pucolta meg magát és erről eszembe jutott a halom vasalnivaló, a szennyes ruhák a fürdőben, a cipőtisztítás és… azonnal visszamásztam az ágyba.

gyűrűk ura végtelenített változat, telefonon játszás, szex… ezekkel telt a délután… és a napnak még nincs vége

tegnap előre megfontolt szándékkal nem hagytam magam sokáig aludni, mondván: majd délután… úgyhogy a takarítással, vásárlással és főzéssel töltött délelőtt után meglepve tapasztaltam, hogy egyáltalán nem tudok aludni, ellenben hullafáradt vagyok. az esti műszak szerencsére élménydús volt, hajnali háromig a takarítógép süvítését hallgattam.

szerdán (azt hiszem, ez volt az a nap, amikor elvesztettem az időérzékemet) migrénnel keltem (köszi, kedd este…), esélyem sem volt normál módba kapcsolni.

kedden hajtás volt, mérsékelt tempóval, de folyamatosan, estére így kellemesen megfájdult a fejem (azzal a fajta fájással, ami elhiteti az emberrel, hogy ez nem migrén, el fog múlni, minden rendben lesz, fogok tudni enni, beszélgetni, gondolkodni, majd félúton hazafelé rájövök, hogy át lettem verve a palánkon)

a hetet pedig azzal alapoztam meg (nem, nem a lábujjtöréssel, az csak cukorszórás volt a dermedő csokikrém tetején), hogy hétfőn ikeába mentem. budapest… önmagában energiagyilkos, mióta nem lakom benne, nem szeretjük egymást. hiába sütött fényesen a nap, hiába mutatta magát tisztának a város, semmit sem hittem el neki.

a hétvége csodálatos volt. és kimerítő

holnap viszont… holnap sem alszom, coquette reggel nyolckor érkezik, szőkebaba kilenckor, addig legalább ébren kell maradnom.

az idő hidegre fordult, reggel kimentem a tiszához, a nap a fák között bujkált és rózsaszínre festette a parton nyújtózkodó házfalakat. a lélegzetem ködösödött, a kezem zsibbadt (persze, a fáradságtól), de szeged így is gyönyörű

be kell fejeznem, mielőtt elfelejtem, hogy ennek így semmi értelme

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2015. október
h K s c p s v
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: