mostanában csak

mostanában csak képeket látok

köszönhető ez nyizsa fényképezőgépének, amit néhány hete kölcsönadott és (azóta a telefonszáma is megszűnt) még nem adott alkalmat, hogy visszaadjam. persze gyerekfényképezés ürügyén nyitottuk a projektet, ami már a nulladik napon erősen elfajult.

októberi napfény, őszi naplementék, tisza, tisza fölött madarak, fák, macskák, egyebek… (figyelem, a fotók nyomokban játszódó kislányokat is tartalmaznak!) és az érzés, hogy nemcsak a látvány gyönyörű, hanem az alkotás folyamata és a végeredmény is (végeredmény? ps előtt töltött órák állnak még előttünk). ami a képernyőn (és remélhetőleg poszteren is :-)) megjelenik, ahhoz a csodához az én szemem és kezem kellett, én baktattam órákat a ligetben, a vízparton, guggoltam az avarban hosszú percekig, és ami a lényeg: élveztem

azt mondja, van szemem hozzá. én nem így fogalmaznék, sokkal inkább az alkotónak van szeme hozzá; ezek már mind készen vannak, és számomra nem jelent semmi erőfeszítést, hogy megkeressem őket. megteremteni ezt a gyönyörű világot, az biztos nem könnyű, nekem nincs más dolgom, mint nézni, ameddig a szemem ellát. és fixen tartani a kamerát, míg az élet megfelelő pillanata elérkezik hozzám.

van még valami, amin úgyanúgy meglepődtem, mint a néhány sikeres képen: hogy élveztem, amikor danó engem fényképezett. valójában nagyon vártam már, évek óta tudtam, hogy egyszer megtörténik, de nem tudtam, hogy ennyire spontán és kényelmes lesz. tudom, hogy ezek nem csak fotók, tudom, hogy kíváncsiság van bennük, kísérletezés, ugyanakkor más is…bizalom… most már tudom, milyennek lát engem, és azt is tudom, hogy mindenemet elveheti, nem bánom.

a poszt eredetileg a vasárnapi naplementéről szólt, amit nem örökítettem meg képekkel. ezer és ezer fekete madár indult nyugatnak a bíbor és narancs ég alatt, mintha kikövezett úton suhannának, egy sem tért le az ívről, nem kiabáltak, nem csapongtak, én az ablakban álltam és néztem, ahogy elnyeli őket a lila alkony.

napok

2015. november
h K s c p s v
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...