it’s not who you let touch you. it’s giving someone your attention when ten people want it. it’s someone in the back of your mind…

it’s like real friendship and i’m the one to experience it. but don’t ask me how it feels ‘coz… it hurts. and it’s not the pain of giving yourself away. it’s just… it’s so human, so deeply instinctive that i barely can form it with words. it’s like standing on the edge of a cliff, staring into the raging ocean, knowing you have to jump. no matter how safe you feel in the arms of your friend, you know that he can hurt you. and so he does, in the moment you realize: you’re just as selfish as anyone else.

take the risk and let yourself drown into such a relationship, you’ll know the deep of hell (i saw it in his eyes when he thought i let anyone touch me…) and the warmth of heaven. heaven is when you know you’re not lucky – you’re blessed. feel those arms around you, hear that voice sweeter than any music in the world and immediately fall in love with the whole phenomen. but don’t forget that in the end, you’ll be alone, facing the cold night.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal: Logo

Hozzászólhat a felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s


2015. december
h K s c p s v

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: