hk

üresen állok, mindennek háttal

 

de néhány napja egy szállítmány tortát kaptunk algyőről. hallottam, ahogy dadó a telefonban leadja a rendelést, majd megjegyzni: jucit leküldöm, ha ideérsz. lent ültem épp a nappaliban, azon morfondíroztam, érdemes-e még a fekete póló elvásott anyagát foltozgatni, mikor dadónak vagy negyven másik áll a szekrényében…

ahogy megcsörrent a telefonja, cipőt húztam és lekocogtam a ház elé. hirtelen lett hideg, idén télen talán először fagyott, a sötétedő estében csöndben nézegettem a csuklya alól gomolygó lélegzetemet. jó sokat vártam.

ahogy anyu fékezett mellettem, megláttam coquette-et a hátsó ülésen (én vagyok a farkas, és szemüveges vagyok – közölte aznap, mikor ebédelni mentünk, dadó napszemüvegével az arca előtt), egykedvűen dudorászott. anyu két szatyrot emelt ki az ülésről, kihajolva rám nézett:

– azt hittem, csak viccel a hegyi troll, mikor azt mondta, téged küld.

mosolyogtam. mi ketten egyformák vagyunk. az emberek azt hiszik, viccelünk.

mikor ezt (egy szelet torta mellett) elmeséltem neki, dadó csak magához ölelt. éreztem, mennyire boldog.

Hírdetés