a könyv

megígértem, hogy megírom

(aranyba is önteném, ha tehetném)

 

doki már ivott kicsit, ilyenkor mindig agresszívabb a szokásosnál (vagy mindig iszik, remélem, nem), nehezebben viseli, ha nem rá figyel mindenki – állandóan és kizárólagosan. dadó igazságérzete ezt nem tűrhette. az aktuális (sokat hallott) történet, amivel a pazar ebéd elfogyasztása közben szórakoztatott minket:

– az ötvenes évek táján elég sokat éheztünk. nem tudom, miért, talán az lehetett az oka, hogy nem volt mit ennünk – zseniális a sztori egyébként, akkor is, ha sokadszor hallom (nem, nem az), az előadás is élvezetes, de dadó félhangosan megjegyzi:

– ezt mi is át szoktuk élni néhanapján. főleg úgy este fél hat tájban…

 

folyt.köv.

napok

2016. január
h K s c p s v
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...