megígértem, hogy megírom
(aranyba is önteném, ha tehetném)
doki már ivott kicsit, ilyenkor mindig agresszívabb a szokásosnál (vagy mindig iszik, remélem, nem), nehezebben viseli, ha nem rá figyel mindenki – állandóan és kizárólagosan. dadó igazságérzete ezt nem tűrhette. az aktuális (sokat hallott) történet, amivel a pazar ebéd elfogyasztása közben szórakoztatott minket:
– az ötvenes évek táján elég sokat éheztünk. nem tudom, miért, talán az lehetett az oka, hogy nem volt mit ennünk – zseniális a sztori egyébként, akkor is, ha sokadszor hallom (nem, nem az), az előadás is élvezetes, de dadó félhangosan megjegyzi:
– ezt mi is át szoktuk élni néhanapján. főleg úgy este fél hat tájban…
folyt.köv.
ánosi juci 