kötélentánc

tulajdonképpen egy kötélen egyensúlyozom, ami két sziklaszirt közé van kifeszítve, szemem kendővel eltakarva, két cipőfűzőm összekötve. mire idáig eljutok a hasonlatban, felötlik bennem a kérdés, miért van rajtam cipő, de tudom, hogy van és kész. erősödő szelet érzek az arcomon és a nyitott tenyeremen. a szél átszalad rajtam, ahogy lépkedek előre és dallá válik bennem. dúdolom azt, hogy jójójójójó de jó nekem, jó nekem.

nem félek, és nem is értem, hogy miért. bármikor lezuhanhatok, nyakamat törhetem, elszakadhat a kötél, vagy lehullhat a kendő a szemem elől, és kiderül, nincs vége a táncnak, a végtelenbe lépkedek. mi ebben a jó? talán az, hogy a film, amit felfokozott lelkiállapotban az agyam kivetít elém, a saját életemből származik. ismerek és megélek minden egyes képkockát. és még egy: nem érzek félelmet. mert jó nekem

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2016. március
h K s c p s v
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: