reggeli nevetés

milyen szokatlan, hogy nem csúszik másodperceket az adatfrissítés…
 
és itt kell lennie ennek a bejegyzésnek, hogy elmondhassam, igazán jól vayok. hogy legyen rá bizonyíték, látható, olvasható, logikus magyarázat: minden jól van így. akkor is, ha nem hisszük
 
tegnap délután sikerült beszélnem apával mama állapotáról. jól van, mondta, örült a joghurtnak, amit bevittek. nyugodt volt a hangja (mikor nem az?) és erre volt szükségem. szombaton be kéne mennünk együtt.
és mikor letettem a telefont, Gergő -épp uzsonnázott- megkérdezte, hogy van a nagymamám. az ő nagymamája is kórházban van, mondta, menj haza, pihenj. négy órát aludtam szerdán, és ez meg is látszott rajtam.
szerencsére nincs sok munka, ma gyakorlatilag semmit sem tudunk csinálni. bank holiday friday in finland
 
nem tudtam elvégeztetni az orvosi vizsgálatot (kirabolták az orvost, ellopták a pecsétet, és nem tud rendelni így), ezért fél nyolcra már otthon voltam. Szumóval megvacsoráztunk, rendet raktam és -idén először- végignéztem egy EB-meccset elejétől a végéig. igaz, hogy halálosan fáradt voltam, ezért nagy erőfeszítést igényelt, hogy odafigyeljek, de jó mérkőzés volt…
közben Bécával sms-ezgettem. nem tudom, miért nem hívtam fel, de a teliholdnak van némi köze hozzá. messze jobban sikerült ez a kommunikáció, mint az első beszélgetések, mert most már tudom, mihez tartsam magam -kijelöltük a területünket, ha úgy tetszik. igaz, hogy ő nem feltétlenül tartja tiszteletben más territóriumát, de ezen még lehet javítani 🙂
fél tizenegy tájban indultam aludni, akkor vettem észre, hogy a siemensen valaki üzenetet hagyott. aztán felhívott. kinek ilyen fontos, kérdeztem, hát nem dani volt az? szia, ez a számom, írjál valamit, kíváncsi vagyok rád. biztos részeg vagy, mutattam rá diszkréten, és lefeküdtem aludni. klasszikus táncunk kövezkető lépése. most már ritkán vétjük el a lépéseket, és én kezdem élvezni a ritmust.
 
és ma reggel nyolckor indult a nap. Bálinttal kettesben voltunk, most, hogy lebontottuk a paravánt kettőnk között, kiderült, hogy remekül el tudunk beszélgetni egymással. csöndben szállingóztak be a többiek, és pillanatok alatt fergeteges röhögés alakult ki az asztalok között. ilyen alaphangulatban rrröpül az idő. és Bálint még mindig énekel 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2008. június
h K s c p s v
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: