leselkedés

megyek, megnézem, mi sül a sütőben

befalok egy bundás (!) gumimacit

 

 

 

 

és folytatom az írást, ahogy kérted. és kiülök a napra, ahogy kérted. lazítok, és akkor beugrik: mégis jobban megy, ha kéréseket teljesítek? szolga vagyok?! mi ez akkor?

nyugi, csak nyugalom! egyedül vagy, senki nem háborgat. senki nincs a fejedben, sem fölötted, hogy irányítson. hát igen, ez már mindjárt más. talán nem mondtam borinak, de az írás erősíti az egyedüllét érzését. ezért van, hogy néha úgy tűnik, magammal beszélgetek. szóval egyedül. vagy mi, irányítás, igen, itt tartottam. hogy fellázadok, ha rabszolgaságra kényszerítenek engem vagy más, mellettem (velem) lévő szabad lelket. ellenállok; “kivetkőzöm önmagamból” (=mellőzöm az udvariasság bizonyos szabályait), hogy megvédjem azt az öntudatot, mely veszélyben fogor. milyen gonosz és önző lény az ember, hogy mindent saját uralma alá akar hajtani! s nem tanul a hibáiból, persze semmiből sem tanul, ha el is veszíti szeretteit, pénzét, otthonát, semmi sem használ, mert reggel, amikor fölkel, első gondolata az, hogyan semmisítsen meg más embereket.

megöntözöm a virágokat

igazából csak nézelődöm. most nyugodt vagyok és ezt kiélvezem. lustán nyújtózom, megfésülködöm, beszélgetek, és igenis elolvasom a holland glamourt, mert bár tudom, hogy ugyanolyan, mint a többi, azért nyelvtanulás szempontjából nem utolsó forrás. beszélgetek a körülöttem lévőkkel – nem szabad elfelejteni, hogy az ember társas lény, s ezt a természetet az én makacsságom sem tudja megváltoztatni. de még mindig akkor vagyok a legboldogabb, ha írhatok. s hogy miért nem teszem mégis (mégsem)? mert a hang nem mond semmit. hát én is csöndben vagyok

na mindegy. most úgysem tudok figyelni, még ha lenne is valami, amit meg akarnék osztani/örökíteni, nem tudnám megcsinálni. ez a pár perc azon kevesek egyike, melyben nem tartozom senkinek elszámolással azért, mert élvezem, hogy élek. egyébként is élvezem, csak valahogy ez bosszant másokat… vagy nem jól látom? biztos tévedek. biztos nincs olyan elvetemült valaki, aki direkt utálná, hogy én elégedett vagyok. dehogyis nincs… de nem érdekel.

a polc sarkára kiragasztottam egy képet szumóról. lélekben mindig velem van, s ezáltal úgy érzem, saját életem is teljesebb

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2011. március
h K s c p s v
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: