vacsora

elég lassú most minden, mert egyszerre töltök fel fotókat, le tananyagot, futtatom az msn-t és írom a blogot. de csak most van alkalmam megcsinálni mindezt, mielőtt megint visszasüllyedek az édes hétvégi semmittevésbe. na jó, ez így nem igaz… nem azért tűntem el, mert egész nap lustulok, hanem mert annyi időm nincsen, hogy szerezzek egy normális minőségű modemet.

munka, munka, munka… és tanulás, és rohanás, és kézzel mosás (úgy néz ki, nem a mosógép rossz, hanem a lakás földeletlen, hm), bevásárlás, intézkedés – kell szereznem egy új háziorost, aki mondjuk a lakókörzetemben rendel (nem mintha így több esélyem lenne meglátogatni, hacsak nem osztódom nagyon gyorsan), beadatni az oltást és aláíratni az igazolásokat, miszerint nem vagyok fertőző beteg… esélyem sincs naprakésznek lenni a világ dolgait illetően, hiába van tévénk (egy hirtelen ötlettől vezérelve bedugtam az ablak mellett himbálózó kábelt a készülékbe és lőn adás!), mert többnyire csak helyszínelőket és reklámot látok benne. de mégis más minden; most, hogy megint minden nap járok emberek közé, beszélek velük, és megmutathatom magam, hogy ki vagyok, mit tudok, és határozottan úgy tűnik, nem vagyok, nem vagyok láthatatlan!

akkor erről ennyi elég is…

jöjjön inkább Castro-Ánosi Álmos Anibal, aki 18-a óta kézzelfogható tagja a családnak. kellene idetennem róla egy képet is, de erre még várni kell (van egy-két fotó Peti telefonjában, amiken békésen alszik a kék kórházi beváráslókocsijában, sötét haja a kis indián fejecskéjére simul). Ezúttal Márta valóban nagyon elfáradt, s időt kért, míg feldolgozza, hogy mostantól három fiú édesanyja, gondozója, védelmezője, mindene. irigykedem rá? nem, kicsit sem, és nem azért, mert elrettentem a feladattól. elfogadtam, hogy az én bébim akkor jön, ha az Isten elküldi őt hozzám. tudja, hogy nagyo fogom szereti és védeni, de amíg magamat sem tudom eltartani, addig nem törhetek nagyobb csúcsok felé. eljön annak is az ideje…

most épp a cinkotai úti étteremben ülök, diszkrét fények, tiszta színek, ízléses és új minden. a kaja nem tetszett. de nem ezért marad el a propagandaszöveg, csak nagyon fáradt vagyok.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

napok

2011. október
h K s c p s v
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

“Nem énekelek, inkább sírok!”

...hypocrites, you're all here for the very same reason...

%d blogger ezt szereti: